Pintér László Zalán

Nem telnek eseménytelenül a napok, bár jól jönne egy kis szusszanásnyi nyugalom. Múlt hét vasárnap meccs közben, majd péntek tornaórán lett rosszul András. Szédült, légszomja volt, majd pénteken hányt is, így az egész délutánt a sürgősségin töltöttük. Szerencsére semmit nem találtak, de tovább kell mennünk a kardiológiára, terheléses ekg-ra, szív UH-ra, illetve a pajzsmirigyét is meg kell vizsgáltatni. A sportról most le kell állnia egyelőre. Valószínűleg túlhajtotta magát, hiszen iskola mellett 3 nap munkát is vállalt, 2 délutánt és egy…

Read More Read More

Ismét eljött az idő! 1 hetünk maradt, hogy május 4-én összegyűljünk kicsik és nagyok és megmutassuk Zalánnak, hogy mennyien és mennyire szeretjük. Aki teheti, csatlakozzon hozzánk! Várunk minden jóérzésű kamionost, motorost, sportautóst, rendőrt, mentőt, tűzoltót, katonát és minden kedves embert! Ajándékot nem kérünk, ahogy az előző években sem, viszont finom vendégváró falatokkal várunk mindenkit sok szeretettel, aki tudna néhány órányi figyelmet, szeretetet adni Zalánnak! Aki nem tud eljönni, kérem küldjön egy képeslapot és mi a szülinapon egyben átadjuk neki. Címünk:…

Read More Read More

Gondolom várjátok a híreket felőlünk és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy próbáljuk ismét felfogni amit nem lehet. Nehéz, de hiába is írnám le százszor vagy ezerszer ezeket a szavakat, nem ugyanazt éreznétek mint én vagy mi. Nehéz! Rettenetesen nehéz sokadszorra szembenézni azzal ami vár ránk és közben tehetetlenül várni. Remélni, reménykedni, majd feladni a reményt és szembenézni a realitással. Végigvenni a múltat, a lehetséges kimeneteleket és újra reménykedni. Majd újra szembesülni azzal ami van. Várni, hinni, bízni, tűrni…

Read More Read More

A reggeli fejfájás nem utalt jóra. Ahogy a feltámadó szél és a gyülekező felhők sem. Mégis próbáltam magamtól elhessegetni a rossz gondolatokat. Sikerült is. Próbáltam a három negatív szót (nincs semmi baj) is pozitívba fordítani, minden rendben van! Bíztam, hittem. Megint. Valahol a negyedik faluban a pékség környékén jártunk, mikor bevillant, hogy mit meg nem adnék, ha már hazafelé látnám ezeket a házakat. De olyan távolinak tűnt ez. Valahogy… Mintha addig sok minden történne vagy nem is tudom! Rendben felértünk…

Read More Read More

Húsvét ide vagy oda, nekünk felnőtteknek ez is egy ugyanolyan nap, mint a többi. Dolgozunk. Ennek két oka is van. Egyrészt nagyon-nagyon szükségünk van a pénzre, hogy az utazásokat, diétát, étrend-kiegészítőket fedezni tudjuk. Hiába gyűjtjük a kupakokat, évente egyszer tudjuk leadni. Az aludobozból gyakrabban jön be kisebb összeg, de azt szinte egyből el is visszi az aktuálisan venni való. A diétát a legnehezebb most tartani, hiszen rengetegbe kerül a hús is, illetve a zöldség is. A másik ok, hogy húsvét…

Read More Read More

Feszülten, de eltelt a hétvége. Zalán ma a múlt heti betegeskedés után újra oviba ment. Igaz, nem volt valami meggyőző a mosolya. Folyton csak mondogatta, hogy mennyire fogok neki hiányozni. Tudom, elhiszem, hiszen nekem is hiányzik ilyenkor. Persze ezt a világért sem árulnám el neki. Elment, ez a lényeg! A hétfők nálunk mindig rohanósak. Ezen a napon viszem vissza általában a kész zsebkendőket és hozom a következőt. Ez ma is így van, illetve ezen a napon kapja Zalán a logopédustól…

Read More Read More

Mai napra félreteszek minden rosszat. Nem foglalkozom (vagyis igyekszem!) a katasztrofális anyagi helyzetünkkel, a megoldhatatlannak látszó közelgő húsvéttal, a visszautasított hitellel és a kifizethetetlennek tűnő villany elszámolóval sem. Mert ma egy olyan nap van, amiért 2013.augusztus 1-e óta küzdöttünk, hogy elérjük! Ma beirattam Zalánt az iskolába. Szeptembertől elsős lesz! 🙂 Ez egy hatalmas dolog. El se tudom mondani mennyire. Hiszen akkor, mikor kiderült a betegsége, erre nem sok esélyt láttam. Zalán lát! Ha csak egy szemmel is lát tökéletesen, de…

Read More Read More

A gond csak az, mikor az a cipő már olyan régi, hogy mállik. 🙁

Újabb napon vagyunk túl. 🙂 Már majdnem alakul! Zalán tegnap az ovival színházba ment. Talán ezért is, de nem volt hiszti, hogy nem akar menni. Ügyesen készülődött, igaz, ebédet nem nagyon akart enni, mert azt mondta, hogy fáj a hasa. Az utóbbi időben gyakron mondja ezt, de már rájöttem, hogy ilyenkor izgul. Biztattam, beszélgettünk róla, talán ez is segít neki valamit. Délben vittem át az oviban, onnan pedig mentek is egyből a bábszínházba. Mikor hazaért, akkor sírt, mert nem én…

Read More Read More

Sikerült túlélni a tegnapi napot, amit utólag is siralmasra értékelek. Zalán sírós hangulata egész napra megmaradt, délután, az iskolában is kétszer elpityeredett. Természetesen sokat beszélgettünk erről, mi az oka, stb..  De mindig csak annyit mond, hogy hiányzom neki. Hm. Nem is tudom ez ellen mit tudnék tenni, hogy ne érezze így. A tegnapi iskolai foglalkozás, leginkább a mini tornaóra nagyon tetszett neki, azt mondta, ezért szeretni fogja az iskolát. Sőt! Irassuk be a suliban majd focizni. 🙂 Hát, azt még…

Read More Read More