Pintér László Zalán

Mozgalmas hétvégénk volt. Felénk hatalmas hó esett. Óvatos becslés szerint 30-35cm. A helyzetet pedig hófúvás nehezítette. Ennek ellenére mi jól érzetük magunkat. Zalán szombat reggel óta csak az ablakban lógott és minden második szava a hó volt. Alig várta, hogy kimehessen! Szombaton nem is volt gond, hiszen még nem esett nagy hó, csak kb. 10-15 cm és Zalán vígan bóklászott benne. Apával és a csajokkal építettek hóembert is, ami aztán újabb okot adott Zalánnak, hogy folyamatosan az ablakon leskelődjön kifelé….

Read More Read More

Tegnap este nagyon nehezen aludtam el és annyi mindenen járt az agyam. Elkezdtem nézegetni a régi képeinket és annyi minden eszembe jutott! A régi életünk! A képeket nézegetve sokszor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek! Nem voltunk könnyű helyzetben akkor sem, hiszen apa fizetésén már akkor is letiltás volt és akkoriban Jázmin egészségével voltak gondok. Egy alap streptococcus fertőzéssel bajlódtunk 1,5 évig, míg végül Németországból hozatott gyógyszerrel sikerült tünetmentessé tenni. Annyira visszajöttek a boldog pillanatok, mikor kicsik voltak a…

Read More Read More

Nagyon nehéz hét van mögöttünk és ki tudja mi vár még ránk az elkövetkező hónapokban… Túl vagyunk a temetésen, felvételin. Ez utóbbi nem csak András szerint, nagyon nehéz volt. Ennek ellenére ahogy számolgattuk, Andrásnak nagyon jól sikerült. Bízunk benne, hogy bejut abba a középiskolába, amit első helyen szeretne megjelölni és sikerülni fog neki minden úgy, ahogy szeretné! Hiszen ez az álma! Azt hiszem, ha sajnos a megfelelő körülményeket nem is tudjuk neki maradéktalanul megteremteni, de ami erőnkből kitelik mindent megteszünk…

Read More Read More

Ma főzés közben annyi minden járt az eszem. Sok minden felidéződött bennem az elmúlt több, mint 2 évből. Eszembe jutott a rémület, mikor megjelent a 2. csík is a teszten. Mi lesz velünk és egyáltalán hogy lehetséges ez, mikor mindent megtettünk, hogy ne így legyen? Egyáltalán hogy döntsünk, van-e hozzá jogunk, hogy elvegyük az éltét. Emlékszem arra a hajnalra mikor arra ébredtünk, hogy elfolyt a magzatvíz, apa szegény milyen ideges volt. 🙂 Emlékszem az első napokra, mikor még elképzelhetetlennek tartottam,…

Read More Read More

Nagyon összekuszálódtak a napjaink. Erre a hétre úgy érzem túl sok minden jut. Az előkészületek a temetésre, majd maga a temetés, Andrásnak felvételi… Leginkább úgy érzem, most csak sodródni tudunk az árral! Még szerencse, hogy ezen a héten nem kell Budapestre mennünk! Zalán igazi örökmozgó ördögfióka lett, aki minden egyes pillanatban valami galádságon töri a fejét és így próbálgatja a türelmünk határait. Vagy a virágföldet rámolja ki a virágok alól, vagy a lányok gyöngyeit szórja szerteszét! Egy pillanat nyugalom nincs…

Read More Read More

Rosszul indult már a nap is! Még szinte a szemem sem volt nyitva, apa már mondta is! Meghalt Dédi! 🙁 Egy ideje már nagyon beteg volt és számítani is lehetett rá, hogy ez lesz a kimenetele a dolognak, de akkor is nagyon nehéz ezt elfogadni, egyáltalán felfogni. Sokáig nem voltunk jóban, úgy gondolom, hogy igazából nem is mi miattunk vagy miatta, hanem mert egyszerűen nem tudom jobb szóval leírni, uszították ellenünk. De pár éve rendbe jött a kapcsolat közöttünk és…

Read More Read More

Jelen pillanatban nagyobb fejtörést okoznak az életünk kisebb-nagyobb gondjainak megoldása, mint Zalán betegsége. A folyamatosan tönkremenő háztartási gépek és a többi tesó betegsége… 🙁 Ehhez persze akarva-akaratlan hozzáadódik Zalán betegségének sztressze, hiszen ez minden napunkat, percünket, pillanatunkat kitölti. Hiába nincs most aktív daganat, a tudat, hogy nagy esély van a betegség újbóli támadására, mert a kisember még a legveszélyesebb korban van, kiirthatatlan féregként rágja bele magát az ember lelkébe és minden apró és bagatell dolgot képes felnagyítani, ezáltal félelmetessé és…

Read More Read More

A szokásosnál is korábban keltünk és indultunk, mert nem tudtuk, milyen útviszonyok vannak. Még 30km-t sem mentünk és Győrig sem jutottunk el, máris belefutottunk az első balesetbe és kerülőutat kellett keresnünk. 🙁 Nemhiába, nagyon le voltak fagyva az utak, csak úgy csillogott a reflektor fényében. Így aztán mi is csak lassan, óvatosan mertünk menni. Az autópálya már nem volt annyira fagyos, így ott már gyorsabban tudtunk haladni. Mivel az M0-t fizetőssé tették, így számítottunk rá, hogy azon az úton, ahol…

Read More Read More

Nagy riadalmat okozott az elmúlt 2 napban, hogy Zalán a jobb lábacskáját fájlalta és sántított is! Nem láttuk, hogy megütötte volna, sem duzzanat, sem bőrpír nem volt látható, csak annyi, hogy nem állt rá a sarkára. Azt hittük, majd alszik egyet és elmúlik. Hát nem múlt el! 🙁 Reggel is sántított tovább. Már az interneten is kutakodtam, mitől lehet és sajnos azt találtam, hogy a retinoblasztóma a csontokba adhat áttétet. Ettől aztán még jobban megijedtünk. Apának is folyton ez járt…

Read More Read More

Egy éve ilyenkor már Budapesten voltunk. Sajnos most is korán kezdődik ebből a szempontból az év hiszen hétfőn elméletileg ismét utaznunk kell. Azért írom,hogy elméletileg, mert Zalán 2 napja kicsit náthás. Nem nagyon, sőt, éppen hogy csak, de mégis csak náthás. Egyelőre emelt dózisban kapja a vitaminokat és reménykedünk, hogy hétfőre nemrosszabb, hanem sokkal job állapotban lesz! Ennek érdekében mindent bevetünk. A szobában nedvesítjük a levegőt, bekapcsoltunk a légmosót is. Szerencsére  Zalán szívesen beveszi a vitaminokat is, a kedvence a…

Read More Read More