Pintér László Zalán

A tegnapi nap maga volt a boldogság. 🙂 Délelőtt Zalánnal pszichológushoz mentünk, hiszen rengeteg munka van még a kis lelkével és az iskolai bántalmazás is megtette a hatását sajnos. Még fájóbb a dologban, hogy két olyan fiú bántotta, akiket a barátainak gondolt. 🙁 A délutáni iskolai beszélgetésen szerencsére értő (és nem csak halló) fülekre találtunk és szerintem az osztályfőnök kellő komolysággal kezelte a helyzetet. Bízom benne, hogy valóban egy gyerekes csínynek gondolták a fiúk és most tanultak a retorzióból. Ha…

Read More Read More

Abban a tudatban élni, hogy van egy beteg gyermeked már alapból is személyiségformáló. Ha mindezt hosszú-hosszú évek óta csinálod, akkor pedig már abban is megváltozol, amiben nem is akarsz. Régen el se tudtam képzelni, hogy egyszer beteg gyerekem lesz. Sőt! Talán azt sem, hogy egyáltalán gyerekem lesz. Régen minden más volt. Nem sírom vissza azt az időszakot, mert rengeteget tanultam főleg Zalán által. Tanultam mindenen túli ragaszkodást, mindent elsöprő szeretetet, tenni akarást, kitartást és legfőképp hitet. Régen az volt a…

Read More Read More

Néha azon gondolom, hogy oké, hogy harcolunk Zalánért. Bár sokszor úgy érzem, ezt csak én teszem és mindenki másnak teljesen mindegy mi lesz vagy hogy. Mégis mikor erre gondolok, akkor felteszem magamnak a kérdést, hogy meddig? És miért? Ezek ilyen visszatérő kérdések, melyek foglalkoztatnak. Nekem fáj, hogy Zalánnak nem lehetett és nincs normális gyermekkora. Nem csak azért bánt, mert ő a játszótér helyett kórházba jár(t), de persze, ez is bánt. Az fáj inkább, hogy ő úgy nő(tt) fel, hogy ezt…

Read More Read More

Az elmúlt éjszaka csak egy hajszálnyival volt jobb az előzőnél. Zalán még mindig panaszkodik a szemében érzett kellemetlen érzésről és még mindig félt elaludni. Igyekszem a létező legnyugodtabb körülményeket biztosítani neki ilyenkor is, mikor nem vagyunk otthon. A kislámpa is fel van kapcsolva, hátha felébred éjjel és ne essen pánikba, hogy nem lát, mert rettenetesen fél ettől és a sötéttől. Tegnap bár az egyik kedvenc ételét főztem, szinte  hozzá se nyúlt, így tudom, hogy még nagyon nincs rendben a pocakja….

Read More Read More

Istennek hála 🙏, tegnap jó híreket kaptunk. Bár ismét nehéz ébredése volt Zalánnak, talán a premedikációnak köszönhetően most ez a szörnyű epizód nekem rövidebbnek tűnt. András szerint, aki most kívülről hallgatta végig, ugyanolyan hosszú volt. Nem tudom mi az igazság, pedig ott voltam, de lelkileg annyira megvisel Zalán szenvedése, hogy leírni lehetetlen. Nem tudom mivel érdemelte ki ez a gyerek, hogy ilyen iszonyatos dolgokon kelljen keresztül mennie és a tehetetlenség érzése, amit azért érzek, mert nem tudok rajta segíteni ilyenkor,…

Read More Read More

Ha azt kérdeznétek, milyen úgy eltölteni az utolsó órákat a napból, hogy tudom holnap mi vár Zalánra és mi vár ránk, nagyon nehezen tudnám megfogalmazni. Bár ebéd után kicsit lementünk egyet a Genfi-tó partjára, fagyizni, játszóterezni, kicsit kiereszteni a gőzt ami csak gyűlik, mégse tudom csak úgy félresöpörni az érzéseimet a következő nappal kapcsolatban. Mivel a part csak néhány metro megállóra van tőlünk, szinte pontosan tudtuk tervezni mikorra kell “hazaérnünk” ahhoz, hogy a megszokott időben hívhassuk a kórházat mikorra kell…

Read More Read More

Egy újabb nap virradt ránk. Nem mondom, hogy jó lesz, azt se, hogy rossz. Iszonyatos rosszul aludtam, így gyakorlatilag most úgy érzem magam, mint akit kerékbe törtek. Nemhiába, hiszen a blog kezdete és Zalán megbetegedése óta is lassan 10 teljes év telt el. Hatalmas idő, amely az én testemen is nyomott hagyott. A lelkemről ne is beszéljünk. 🙂 Néha nagyon nehéz egy újabb napot végigcsinálni. Az altatások – és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kontroll vagy műtét miatt altatják…

Read More Read More