Pintér László Zalán

Sajnos nálunk megint beigazolódott a mondás, miszerint ember tervez, isten végez… Zalán beteg lett! 🙁 Folyik a nózija és nagyon köhög. Így a holnapi vizsgálat biztos elmarad. A doktornénivel abban maradtunk, hogy vasárnap még beszélünk, hogy van a kis ember és ha netán gyorsan helyrejön, akkor hétfőn mehetünk. Sajnos Zalán mindig nagyon nehezen lábal ki ezekből a köhögős betegségekből, így erre egyelőre nem sok esélyt látok. 🙁 Persze nem is nagyon tud aludni sem így, mivel ahogy leér a kis…

Read More Read More

Nálunk ma teljesen eluralkodott a káosz! 🙁 Azzal kezdtük a napot hogy megint nem volt melegvíz. Mióta vízkőtelenítve lett a bojler, vagy a hőkioldó old ki, ha lejjebb vesszük a hőfokot, akkor pedig lecsapja a biztosítékot. Már nem tudjuk mit kezdjünk vele! 🙁 Aztán délutánra tönkrement a telefonom is. Most éppen se kép, se hang, szóval ha valaki hívni akarna most ne tegye, inkább írjon e-mail-t. Néha egy-egy percre bekapcsol, aztán annyi. 🙁 Ráadásul úgy néz ki, hétfő helyett már…

Read More Read More

A tegnapi postom után megint megtalált egy kedves jóakarónk! Megint porondra került hogy ha apa nem vár köszönetet a munkájáért, akkor miért fogadjuk el a segítséget! A dolog egyszerű, úgy gondolom. Nem apának segítenek ezzel, hanem Zalánnak. És nagyon hálásak vagyunk érte! Úgy gondolom, erre több szót nem is érdemes vesztegetni! Sajnos a két nagyobbik gyerkőc reggelre beteg lett. Pontosabban már tegnap este sem érezték túl ól magukat, Jázminnak már hangja sem volt. 🙁 Fáj a torkuk, köhögnek. 🙁 Csak…

Read More Read More

Hát nehéz bármit is írni ez után a nap után… Napok óta készültünk a babaexpóra. Tervezgettük az eljutást, majd a hazautat… Gondolkodtunk vajon miként lesz. Persze a valóság teljesen másra sikeredett. Apa éjszakás műszakból érkezett, mama a lányokat vitte busszal, mi pedig a fiúkkal autóval mentünk. Majdnem pontosan 10 órára “estünk be” kissé fáradtan, hiszen soha nem tudok nyugodtan aludni, ha apa nincs itthon. Lehetek bármilyen fáradt, egyszerűen olyankor nem jön álom a szemere. Viccesen szoktam mondani, már hiányzik a…

Read More Read More

Az utóbbi pár napunk teljesen úgy telt, ahogy más, “normális” családban. Apa dolgozott, napi fél órát láttuk egymást, vagy ha itthon volt, mindenki tette a dolgát. Készültünk a hétvégére. Délelőtt András ment korcsolyázni az osztállyal, délután pedig Jázmin farsangja volt. Vártuk, nagyon készültünk rá. Mint minden évben, idén is apa tervezte a jelmezt, ő is készítette el. Jázmin babháznak öltözött be. Mint már évek óta hagyományosan, idén is nyertünk vele, ezúttal egy gyümölcstortát. Jázmin nagyon büszke volt rá, én pedig…

Read More Read More

Nem tűntünk el, csak a hétvégénk nagyon sűrűre sikerült. Igazából nem is volt egy szusszanásnyi időnk sem, valami mindig volt, ahova rohantunk. Szombaton Csengénk farsangja volt, amire mind elmentünk. AZ én kis hercegnőm Elsának öltözött. Nekem ő volt a legszebb kis ember a teremben! <3 Az óvónéni is megjegyezte milyen nagyra nőtt, mióta nem látta. Csenge is nagyon jól érezte magát, hát még Zalán. Kicsit kivételezett helyzetben is volt, mert bár a tesók nem szoktak ajándékot kapni az óvónénitől, csak…

Read More Read More

Szép lassan, de talán jó úton haladnak a dolgaink. Igyekszünk mindent úgy tenni, hogy mindenkinek jó legyen. Mikor Zalán betegsége kiderült és nem láttuk még át a dolgokat, megfogadtuk, hogy mindig csak a következő lépésre koncentrálunk,  különben megőrülünk. Elengedtük az álmainkat és mindent a gyógyulásnak rendeltünk alá. Mint az eddig eltelt idő igazolta, helyesen tettük. 180 fokot fordult az életünk és sokszor éreztük úgy, olyan mély gödörben vagyunk, hogy onnan csak felfelé vezet út. De bizony vezetett még lefelé is……

Read More Read More

A mai napunkra nem találok megfelelő szavakat… Lelombozó, feszült de mégis felemelő! Nagyon nehéz mindig az utazások utáni néhány nap. A sok elfojtott félelem és feszültség ilyenkor tör utat magának. Igaz, másfél év alatt már megtanulhattuk volna kezelni, de még mindig nem megy. Lehet ez mindig így lesz?  A legapróbb dolgokból veszekedés van, pedig igazából nincs egymással semmi bajunk. Ilyenkor legjobb lenne kicsit kimozdulni, csak 1-2 napra kettesben vagy inkább Zalánnal hármasban. Sajnos ez most megvalósíthatatlan! 🙁 De az élet…

Read More Read More

Rossz éjszaka után sajnos hamar lett reggel és mi újra útra keltünk. A felfelé vezető út eseménytelenül telt, Zalán végigaludta az utat. Csak a kórháznál ébresztettem fel és apa már ment is vele előre, míg parkolót kerestem. Mire felértem az osztályra, Zalán már nyugodtan játszott, mintha csak otthon lenne. Az osztályon több ismerőssel is találkoztunk. Nem hiába, hiszen nem most kezdtük a kezeléseket! Volt idő ismeretségekre szert tenni. Ilyenkor az ember kicsit jobban megnyílik, hiszen olyan szülőkkel beszélgethetünk, akik ugyanazt…

Read More Read More

Azt hiszem most már hagyományosan rossz éjszaka előtt állok. Mint mindig, minden egyes út előtt. A gyomromban mázsás kő, a szívemet ezer vasmarok szorítja. Hiszen akkora a tét! Ismét! Még mindig! Olyan régóta tart ez a küzdelem! És olyan messze még a vége! Van egyáltalán vége? Hiszen Zalánt teljesen másképp kell nevelnünk mint egy átlag gyereket. Neki sokkal jobban kell vigyáznia magára mindig. Vele meg kell értetnünk, ha eljön az ideje, hogy egy pillanatra sem lankadhat a figyelme, ő nem…

Read More Read More