Pintér László Zalán

Köszönöm szépen a tőletek kapott támogató üzeneteket, bevallom őszintén, nagyon jól esik. Nehezen telnek a napjaink, hiszen most hatalmas a családon belül is a feszültség. Nem kellene, mégis, Zalán is érzi. Rakoncátlan és kifejezetten verekedős lett az elmúlt napokban. Hiába kérem szépen, hogy ne bántsa a testvéreit, ne kiabáljon és ne rendetlenkedjen, ideig-óráig hatja csak meg a szavam, ez pedig többnyire fél percnél rövidebb időt jelent. 🙁 Tudom, nem kellene ennyire felhúznom magam ezen a lejáratáson, de nem tudok mit…

Read More Read More

Rettenetesen hiányzik a blogírás. Az elmúlt 4,5 évben ez volt az a hely, ahol a feszültséget ki tudtam írni magamból. Most pedig csak gyűlik… A most már azt mondhatom, hetek óta zajló lejáratás miatt ez a feszültség még nagyobb. Sajnos törvény ide vagy oda, most… Lassan őrölnek a kerekek. Nekem túl lassan. Az eddig sem biztos lábakon álló házasságunk a végét járja. Nem azért, mert valamelyikünk hibáztatná a másikat a kialakult helyzetért hanem azért, mert ez már az a plusz,…

Read More Read More

Nem volt egyszerű az éjszaka. Zalán nagyon sírt többször is. Éjjel fél 3 körül ki kellett mosni a szemét, mert összeragadt. Persze ha hozzányúlok, azt nem viseli jól. Arra számítok, hogy ma már nem lesz olyan rossz a helyzet, mint tegnap, mikor a besötétített lakásban kellett lennünk, mert zavarta a fény és nagyon könnyezett. Talán egy kicsivel már jobb lesz, persze ha megbirkózunk a nyisd ki a szemed reggeli tortúrával. Most semmi sem fontos, illetve minden másod, harmad és sokadrangú,…

Read More Read More

Tudjátok milyen érzés Isten tudja hanyadszorra a műtő előtt várakozni? Borzasztó! És ha nekem az, milyen lehet Zalánnak??? Megvolt a műtét, amit Zalán ismét nagyon rosszul viselt. Már a szemcseppeket is, de azt muszáj volt kapnia. Ahogy a műtétet is muszáj volt megcsinálni. Sok időt töltött benn a műtőben, bár lehet csak a percek cammogtak ólomlábakon. Nekem nagyon hosszúnak tűnt. Az az egy óra, míg arra vártunk, hogy híreket kapjunk felőle… Rettenetes volt. Persze tudtuk mi vár ránk, hiszen annyiszor…

Read More Read More

Próbálunk úgy élni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ma van Csenge születésnapja, amit próbáltunk úgy megünnepelni tegnap, ahogy szoktuk. Persze nem sikerült. Olyan keserédes volt. Csenge 2 kis barátnőjét hívta meg, de az egyik eleve el se jött, a másik kislánynak pedig 2 testvére is beteg volt, így sajnos nem kockáztathattunk, hogy Zalán elkapja a műtét előtt. Mert akkor mi lesz? Látjátok, ennyire kihatással van mindannyiunk életére ez a betegség. Félek a holnapi naptól. Nem magam miatt,…

Read More Read More

Most legszívesebben azt írnám, hogy borúra derü… De nem tudom! Aki eddig azt mondta, kérdezte miért nem nevetek soha, az vajon most mit mondana? Már beszélgetni se szeretek! Szeretném ha már véget érne ez az év, ami annyi rosszat hozott, pedig milyen boldogan vágtam bele… Ez az újbóli kiújulás most teljesen letaglózott. Nem tudok mit tenni. Legszívesebben egyedül lennék, mert egyszerűen nem tudom már kifejezni mit érzek. Hogy fáj, vagy hogy féltem? Ezek csak szavak! A mögöttük megbújó érzelem pedig…

Read More Read More

Nagyon nem volt egyszerű a tegnapi nap! Olyan fájdalom ült a lelkemen, amit szavakkal leírni nem tudok. Nem volt erőm semmit se csinálni, főzni is 10 perces kaját sikerült csak. Tulajdonképpen minden munkám elmaradt. Nem tudtam magam rávenni! Egyre csak az internetet bújtam, kerestem, kutattam, hátha valahol van valami újabb fajta gyógymód, valahol, bárhol… De hiába kerestem Amerikától Izraelig, rá kellett jönnöm, hogy egyrészt nincs, másrészt pedig szerintem az orvos lenne az első aki tudna róla. Annyira magam alatt voltam,…

Read More Read More

Mi az, amit a 4 év alatt még nem írtam le? Ennyi kiújulás után… Leírhatnám mit érzek, de ti akkor se éreznétek azt, amit én. Hiszen nem a Ti gyereketek. Akkor sem, ha egy kicsit a tiétek is már. Leírhatnám, hogy ilyenkor annyira fáj a szívem, hogy egy egyszerű, hétköznapi mozdulat, hogy a karomat felemelem vagy hogy elmosogatok fizikai fájdalmat okoz. Hogy ilyenkor fáj, hogy élek, látok, érzek… Ilyenkor fájnak a gondolatok, a tervek nélküli jövő, mert nem tudjuk hogy…

Read More Read More

Reggel valahol Bőny magasságában az autópályán villant be, hogy lehet nem azt fogom ma hallani, amit szeretnék. De elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat. A szokottnál korábban érkeztünk Budapestre. Ahogy leállítottam az autót a parkolóházban, Zalán elsírta magát, hogy ő nem akar kiszállni, nem akar bemenni. A gyermekklinikán a 3-as sorszámot húztuk vérvételre, így esélyes volt, hogy azon gyorsan átesünk. Zalán viszont annyira félt, hogy teljes testében remegett nagyon sokáig. De akkor is… Így is volt, bár Zalán nagyon sírt. No,…

Read More Read More

Az utóbbi napokat megkeserítette a szél, villanyunk sajnos még mindig nincs. De tanultunk ebből, mindenképpen be kell ruháznunk mielőtt egy szünetmentes tápra. Legalább fűtés legyen! Tegnap nagyon meg volt húzatva Zalán, estére már készültem fonni a szemöldökömet is. Nehéz volt a 4 gyerekkel egyedül, frontkor… Zalánnak lett is egy szép foltja a felkarján, mert szokás szerint összeverekedtek Csengével. Ugye, amiről tegnap írtam… Apa nem nyugtalankodik emiatt, szerinte később ők lesznek a legjobb testvérek. Remélem tényleg így lesz. Tegnap kora este…

Read More Read More