Pintér László Zalán

Szép lassan csorog el mellettünk az élet. Néha egy nagyobb hullám jobban felkavarja az amúgy sem békés fodrokat, aztán egyszer csak elül minden vihar. Zalán betegségével együttélni olyan, mint átkelni egy kisebb hajóval az óceánon. Nem tudjuk merre megyünk, mikor kerülünk viharba, ha belekerülünk az mekkora lesz. Navigáció nincs, vakon tapogatózunk és sokszor magunk sem értjük, hogy ez miért pont velünk történik és miért éppen így. Érnek veszteségek is, hol kisebbek, hol nagyobbak. Van, hogy fáj átélnünk a legkisebb mozzanatot…

Read More Read More

Olyan deja vu-m volt, mikor elindultunk otthonról, hiszen napra pontosan 2 éve is megtettük ugyanezt azt utat. Semmi rossz megérzés nem volt bennem, bár a szívem fájt, hogy otthon kellett hagyni ismét a családot.  Már napokkal előbb rámtelepedett az az üresség, pontosabban talán magamra erőltettem, hogy ne fájjon ismét a búcsúzás. A csomagolást is az utolsó pillanatig halogattam, mert semmi kedvem se volt elindulni. Ismét! Megint szembenézni a betegséggel úgy, hogy nem tudtam ki nevet kinek az arcába. Bár mint…

Read More Read More