Pintér László Zalán

Második felvonás, 2. blokk első napja. Röviden jellemezzem? HORROR! Legalább is a nap első része. Apát hajnalban a mentőállomásról szedtük össze, mert az utolsó pillanatban mégis sikerült elcserélnie a holnapi szolgálatát. Valahogy extra gyorsan felértünk, dugó sehol se volt az M1-en pedig számítottunk rá. Igen korán az osztályon voltunk és meglepően gyorsan haladtunk. Egy ideig… Pikkpakk megvolt a branül bekötés, bár Zalán rendesen bepánikolt, talán kicsit jobban is, mint szokott. De ügyes volt annak ellenére, hogy a tű nem volt…

Read More Read More

Mit írhatnék le így, a 7. küzdelmes év hajnalán? Amit még nem írtam le… Talán ilyen nincs is! Szeretném még húzni az időt ameddig csak lehet. Talán ezért is van, hogy a bőrönd is csak félig van bepakolva, illetve minden csak elkezdve van… Legalább addig, míg lehet! Mert holnap már nem lehet. Hajnalban indulnunk kell akkor is, ha nem akarunk. Holnap egy újabb kör, a màsodik blokk kemoterápia vár Zalánra, ránk. Nem könnyű ilyenkor se neki, se nekünk. Újra meg…

Read More Read More

Van úgy, hogy az ember azt hiszi, minden rendben, már amennyire a megváltozott körülmények engedik, de jöjjön aminek jönnie kell és majd túlleszünk rajta! Aztán fordul a kocka és egy elég egy icipici változás a tervekhez képest és jól begyakorolt önuralom, fegyelem, erőltetett nyugalom egy szempillantás alatt semmivé lesz. És most abszolút nem arra gondolok, hogy előbb a klíma döglött be (ami Zalán amúgy is, de kemó utáni totál ekcémás bőrének iszonyat jól tesz, mikor a sebes bőrt a lecsorgó…

Read More Read More

El kell fogadnunk, hogy nem mindig mennek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk! 🙁 De nem rohanok előre! Tegnap sikerült teljesíteni Zalán álmát, a biciklit! Annyira nagyon örült neki, hogy azt le se tudom írni. Miután hazahoztuk és gyorsan beállítottuk a megfelelő nyereg magasságot, már indult is biciklizni és a nyolc órás harangszóig csak pillanatokra láttuk, ahogy a lányokkal éppen elhúzott a ház előtt. Mikor beparancsoltuk este, akkor pedig sírva fakadt, mert ő még szeretett volna menni. De hát este lett……

Read More Read More

Egy hét múlva ilyenkor már folyik a következő blokk kemó. Kb. ebben az időben, 1 óra magasságában már a carboplatinnal végzünk. Nem várom a kemót, mert egy rettenet, mégis… Szeretnék most nem egy, hanem két teljes héttel idősebb lenni, ugyanis akkor fog kiderülni, lesz-e még egy blokk kemó. Nem, nem fogunk örülni, ha lesz. De nem fogunk most már összetörni. Ha ez kell ahhoz, hogy Zalán végre meggyógyulhasson, illetve elnézést, ebben a betegségben ilyen nincs, szóval hogy teljesen tünetmentes legyen,…

Read More Read More

Hatalmas köszönettel tartozunk mindenkinek, aki segíti küzdelmünket. Ahogy apa fogalmazott tegnap délután, mikor a következő blokk kemóra foglaltuk a szállást, ez magunktól, nélkületek nem menne! Mert tényleg nem! Köszönjük szépen, hogy ennyire lelketeken viselitek a sorsunkat, Zalán nagy harcát. Sokan kérdezitek hogy van, vagy mire van szükségünk, vagy miben tudtok segíteni, mit hova tudtok leadni, küldeni. Először is, Zalán a helyzethez képest úgy gondolom, hogy jól van. A jól ebben az esetben nem azt jelenti, hogy kutya baja, hanem azt,…

Read More Read More

Olyan hihetetlen, hogy már 18 napja újra ebben az őrületben élünk! Régen, emlékszem azt írtam, már nem tudom milyen volt az életünk, mielőtt kiderült Zalán betegsége. Most pedig a betegség utáni, de kemó előtti idők vesznek feledésbe. Nem mondhatom azt, hogy mérföldekkel nehezebb lelkileg, mert gyakorlatilag majdnem ugyanolyan nehéz, mint akkor. Azzal a különbséggel, hogy akkor a folyamatos kiújulások okozták a félelmet és feszültséget, most pedig az, ami van. A folyamatos készenlét, az apró jelek folyamatos figyelése, az ugrásra kész…

Read More Read More

Nem tudom kívülről nézve értékelni a mai napot, ámbár ha tehetném, meglehetősen viccesnek értékelném. És hogy mi ebben a vicc? Leginkább az, hogy egy vérvételért és egy mint utólag kiderült, egy injekcióért utaztunk röpke 300km-t, keltettük a gyerekeket hajnalban, mert segítségünk nincs, ha azt vesszük, ezáltal kilapátoltunk az ablakon egy rakat pénzt. No, ez a vicces része. Magyarországon, a 21. században egy rutin vérképért meg kell utaztatni egy 6 éves daganatos kisembert. Tudjátok, a számítógép és internet világában… A többi…

Read More Read More

De sok minden belefért ebbe a napba! Utazás, várakozás. Sírás, nevetés. Jó és rosszhírek is… Mikor egy posztot nekiállok megírni, mindig gondolkodom mivel kezdjem. A jó vagy a rossz hírrel… Ma se tudom mit írjak előbb. Szóval! A reggel iszonyatos volt, illetve már az éjszaka is. Tegnap mondtuk Zalánnak, hogy ma utaznunk kell, így ahányszor felébredt éjjel, annyiszor pityergett. Reggel pedig… Felváltva vigasztaltuk apával. De muszáj volt menni! 🙁 Az út viszonylag zökkenőmentes volt és egész időben felértünk a kórházba….

Read More Read More

Holnap ismét egy út vár ránk. Előbb vérvételre megyünk, ahol megtudjuk mennyire viselte meg Zalán szervezetét a múlt heti kemó. Mennyire esett le a fehérvérsejt szám, kell-e esetleg sejtnövelő vagy bármi. Nagyon bízunk benne, hogy nem lesz rá szükség, persze bele nem látunk a gyerekbe. Ha kell sejtnövelő, akkor azt itthon kell majd naponta beadni neki injekcióban, ami nem lesz kellemes szegénynek, ennyi macera után retteg a tűtől. 🙁 Aztán ha elengednek az osztályról, akkor átmegyünk a szemészetre. Hogy ott…

Read More Read More