Pintér László Zalán

Hát nem is tudom! Rettenetesen elfáradtunk. Mivel nem reggel indultunk, valahogy hosszabbnak tűnt az út, mint szokott. Bár az is lehet, hogy a dugók miatt. Vagy amiatt, hogy Zalán folyamatosan nyöszörgött, mert félt. 🙁 A kórházban már villámgyorsan mentek a dolgok. Az első szemcsepp se volt kismiska, de a többi… A másodiknál már öten fogtuk le, Zalán pedig üvöltött, sikított, mindent csinált. Pedig annyira türelmesek voltak vele, hogy le a kalappal. Zalán mégis bepánikolt, szédült, majdnem elájult. 🙁 De túlvoltunk…

Read More Read More

Nem is tudom, hányszor írtam már le ezeket a gondolatokat. Hogy minden reggel addig boldog és jó, míg nem fogom fel milyen nap van, míg nem jut eszembe Zalán betegsége és a 6 folytatott folyamatos harc. Ma ismét úgy ébredtem, hogy gyorsan rámzuhantak a terhek és szembesültem azzal, hogy holnap utaznunk kell, gyorsan le kell egyeztetnem a doktornővel mi a menetrend, majd lelkileg felkészülni arra, amire nem lehet. Legalább is az elmúlt 6 évben nem sikerült. Miután beszéltem a doktornővel,…

Read More Read More

Ismét letudtunk egy utat. Szerintem sikeresen! Zalánnak nem is mondtuk meg tegnap, hogy ma menni kell, nehogy bepánikoljon, így csak reggel volt egy kicsi sírás. Mivel ma velünk jöttek a csajok is, így annyira nem is tűnt neki tragikusnak az egész! Viszonylag időben felértünk és pont sikerült egy szem parkolóhelyet elcsípni az utcán. Így “csak” 350Ft/óra árért parkoltunk a 400Ft-os parkolóház helyett! 1 gombóc fagyi árát sikerült vele megspórolni. 😀 Ebenguba… A vérvételt, ami már majdnem simán megy (mondom majdnem…)…

Read More Read More

Egy napos reménytadó étvágy után sajnos visszaállt, hogy Zalán semmit sem eszik. 🙁 Továbbra is könyörögni kell minden falatért. A puding még csak-csak lecsúszik, de azon kívül szinte semmi. De legalább iszogat. Nem tudjuk mikor lesz ennek az időszaknak vége, de nagyon remélem, hogy szép lassan visszatér az étvágy. Azért így elég kiakasztó. 🙁 Szombaton nem kaptam neki a szokásos pudingot sem, így most kicsit megkeveredett a rendszer is. 🙁 Szerencsére nagyon összetartóak a gyerekek és rengeteget játszanak Zalánnal, ezáltal…

Read More Read More

Nem akarom hosszúra nyújtani a mai beszámolót. Hosszú volt ez a két nap, rettenetesen elfáradtunk. Ugyanolyan napunk volt, mint tegnap, azzal a különbséggel, hogy a reggeli vérvételkor jól meg is kínozták Zalánt. A jobb kezén bár jó a véna és szúrva sem volt mostanában, nem sikerült eltalálni sokadjára sem, pedig jó 10 percig próbálkoztak vele. Végül miután Zalán már hüppögve sírt, pikkpakk vettek vért a bal karjából. Most mit mondjak? 😡 Ugyanaz a várakozás volt tegnap, igaz, az eredmény nagy…

Read More Read More

Mostanában szokásommá vált a napokat egy szóval jellemezni. A mai kiakasztó volt! Miután hajnalban a legszebb álmából kellett felébreszteni Zalánt és nagyon korán útnak indulni, hogy elkerüljük az autópályán a dugót és ezért viszonylag korán is érkeztünk… Hát… Nem számítottam rá, hogy fél 8-tól gyakorlatilag fél 1-ig fogunk Zalánnal az osztályon ücsörögni úgy, hogy eredetileg a műtét 11-re volt tervezve. Miután az idő igencsak haladt, a dolog pedig állt, háromnegyed 10 körül kezdtem el érdeklődni, hogy akkor mi is van…

Read More Read More

El se tudjátok talán képzelni, mekkora hatalmas kincs az egészség. Mekkora dolog el lélegzetvételnyi levegő, mekkora kincs ha “csak” náthás vagy hány a gyereked. Hatalmas! Leírhatatlan! Maga a boldogság. Akkor is, ha hülyén hangzik. Az elmúlt 6 évben rengeteg leckét kaptunk a küzdelemből, a kitartásból. Sokszor volt, hogy azt mondtam, nem tudom hogy, de feladom, mert nem bírom tovább. Nem bírom tovább az örökös feszültséget, nézni Zalán küzdelmét, fájdalmait, átsegíteni a szakadékokon mindig, mindenhol, mindenkor. Aztán az elmúlt 1 hét,…

Read More Read More

Ne haragudjatok, hogy nem írtam, de már péntek óta elég rosszul vagyok. Nem nagyon akarom részletezni, annyi elég, hogy az elmúlt 6 év megtette a hatását. 🙁 A sok idegeskedés, stressz, a betegség és emiatt a jelentős anyagi problémák valahol törvényszerűen kiütöttek. 🙁 Az imént voltam orvosnál, mert így nem maradhatott, csütörtökön ismét utaznunk kell és rám még itt van szükség. Nagy szükség! Szóval jelenleg kaptam gyógyszert, mert az amúgy mindig alacsony vérnyomásom 160 fölé kúszott és teljes kivizsgálás kezdődik….

Read More Read More

Huh, nehezen találom a szavakat! Nem akarok senkit sem untatni azzal, hogy mennyit és hogyan utaztunk, nem is érdekes. Zalán már reggel sírt, hogy nem akar menni, de gyorsan megvigasztaltam! Először a frisden visszaköltözött Tűzoltóba mentünk, ahol persze hiába voltunk ott korán, nem ment minden zökkenőmentesen. Rengeteget vártunk, Zalán teljesen bepánikolt a vérvételtől, alig tudtuk lefogni, alig sikerült megnyugtatni. A tűszúrás minden eddiginél nagyobb mumus, szegényke mindig próbálja húzni az időt szúrás előtt. Ez ma is így volt, de ma…

Read More Read More

Elég rázós volt a tegnapi nap. Apa 24 órás szolgálatban volt, Zalán pedig… Fogalmam sincs mi volt a baj, mert hiába kérdeztem, de egész nap csak sírt. Éhes volt de mégsem, szomjas volt de mégsem, fájt a hasa, stb… Valamelyikünknek folyamatosan vele kellett lenni, mert félt. Banánt kívánt, de mivel itt a helyi boltban enyhén túlérett banán volt csak erősen túlárazva, el kellett mennem Pannonhalmára. Azt hittem jobban járok… Aztán 1 fürt banánért, 4 vagy 5 szen nektarinért és egy…

Read More Read More