Pintér László Zalán

Rohannak a napok és én nem tudok lépést tartani velük. A hétvégén szerettem volna kicsit rendezni a gondolataimat de nem sikerült. A körülmények nem engedték. Több mindent szerettem volna megcsinálni,  de szinte nem haladtam semmit. Annyira stresszesek a mindennapok, hogy sokszor úgy érzem, le van zsibbadva az agyam. Többek között ezért is tartottam egy kis szünetet a beszámolók között. De valahogy mégsem akarnak oszlani a felhők. Zalánnal egy kínkeserves éjszakán vagyunk túl. Nem tudom miért, de szinte egész éjjel sírt….

Read More Read More

A tegnapi nap a szokottnál is rosszabbul sikerült miután kézhez kaptam az új végrehajtó szerelmes levelét. Nem értem még mindig, hogy a tavasszal túlfizetésként jelentkező összegből hogy lett még tartozás. 166 ezer! Pfff! Akárhogy is számolom, az még több hónap letiltás. Pedig emlékeztek mennyire pozitívan léptem bele ebbe az évbe? Biztos voltam benne, hogy letelik! És puff neki, idén karácsonykor ugyanott leszünk,  mint tavaly. 🙁 Nyakunkon az iskola is és én annyira nem akarom! Az egész lényem tiltakozik ellene. Olyan…

Read More Read More

Azt szoktam mondani, ha nyakig ülünk a kakiban, legalább annak örüljünk, hogy nem hullámzik. Hát most már hullámzik, rettenetesen! Hogy mi ennek az ok? Sok! De most a legutóbbi dolog, hogy apóssal közölte a főnöke, amint visszamegy táppénzről (eltörte a vállát) elveszíti a munkáját. Nos, majdnem napra pontosan 6 éve van nyugdíjig! Remek! Euros háztörlesztéssel… Ha irónikus akarnék lenni, azt mondanám, tapsot neki! 🙁 Zalán már el is felejtette a kis balesetét és igazán nem is ronda a lába, ahol…

Read More Read More

Már meg se lepődök, hogy még vannak emberek, akik azt gondolják, az életünk egy rózsaszín, habos-babos álom és merő unalomból írom elmeseredett soraimat. Bárcsak így lenne! Mikor napi életünk is bizonytalan lábokon áll, mikor ezer apró dolog hatalmas problémává sűrűsödik, mikor nem tudom merre vezet a tovább, nem tudok pozitív lenni akkor sem, ha ezt sokan úgy gondolják! Vannak dolgok,  amiken ha átlépek is és elhalasztom a döntést, akkor sem oldódik meg, maximum a szőnyeg á söpröm és mikor a…

Read More Read More

A “múló” rosszkedv nem múlik, hiszen nem is csupán pillanatnyi negatív hangulat. Nem depresszió, hanem a keserves valóság. Nincs hova felállni, a padló kicsúszott a lábunk alól és csúszik folyamatosan egyre tovább, minket egyre mélyebbre húzva. Szidhatnám a rendszert vagy ami csak eszembe jutna de értelme semmi sincs. Sőt, igazából még az a helyzet abszurduma, hogy mi örülhetünk, hogy még 3 év után is küzdhetünk Zalánért, hiszen ez sajnos nagyon sok beteg gyereket nevelő családnak nem adatik meg. Elveszítik őket!…

Read More Read More

Valószínűleg tegnap néhányan úgy gondoltátok, csak a rossz kedvem íratja velem azokat az elkeseredett sorokat, amiket a bejegyzésemmel közzétettem. Sajnos ez már nem múló rosszkedv, vagy hirtelen melankólia, ez a csupa valóság. És sajnos nem múlik! Bárcsak múlna! A gondok most már akkorák, amin egy kisebb csoda sem segítene, talán csak egy nagyobb. Bár már ebben sem vagyok biztos! Mi Zalánra és az életére tettünk fel mindent. És még mindig azt mondom, hogy helyesen. Akkor is, ha ezáltal olyan mélységbe…

Read More Read More

Az utóbbi időben többször felmerült bennem a blog abbahagyása. A miértre azt hiszem sejtitek a választ. Bár Zalán SZERENCSÉRE jól van és lényegében az átlag 3 évesek életét éli (mikor itthon vagyunk), én mégis lelkileg elég mélyponton vagyok. A problémakupac úgy érzem egyre jobban csak rám rakódik és nem tudom hogy oldjam meg. Legtöbbször úgy érzem, ha egyet megoldok, kettő másik jön helyette! Tudom, ezzel sokan vagytok/vagyunk így, mégis… Elnézést kérek, hogy ezt is leírom! Az utóbbi időben több helyen…

Read More Read More

2 hét és kezdődik az iskola. Hajaj! 🙂 Van aki nagyon várja, én egyáltalán nem. Jó itthon a gyerekeknek. Igen, én erre büszke vagyok! 🙂 Zalán szerencsére a normális 3 évesek életét éli, a hétköznapokban nyoma sincs a betegségnek. Talán csak olyankor látni egy kis különbséget a többi gyerekkel szemben, ha megüti magát. Egyből azt kérdezi, ugye nem vérzik? Ugye nem megyünk kórházba? Hm, nem örülök ennek de igyekszem valahogy oldani a feszültségét. Biztos nem könnyű neki a nyiladozó értelmével…

Read More Read More

Már csak 8 perc van holnapig és mennyi minden történt ma is… A nap Zalán komplett féltékenységi jelenetével indult, ugyanis mi vigyáztunk az 1 éves kis keresztlánykánkra, aki egy tündéri pofi. Nem lehet nem imádni! 🙂 Mondtam is apának, hogy nekem úgy hiányzik még egy ilyen kis ember! No de szó se lehet család bővítésről! Zaláné a főszerep az életünkben! És mint látszott is addig, míg el nem magyaráztuk neki, hogy a kisasszony csak addig van nálunk, míg az anyukája…

Read More Read More

Meglepően telt az éjszaka. Egész jól aludtunk, a rémálmok csak hajnalban kezdődtek és egész gyorsan megnyugodott Zalán. Valószínűleg fáradt is volt és mélyebben is aludt az éjszaka de ennek most örülök. Minden utazás után egy hétig küzdünk a rémálmokkal és nem bánnám, ha most (és mindig) elmaradna. Csodálatos esős időre ébredtünk, ami szuper jó alkalmat biztosít arra, hogy a gyerekek összepakolják a gyerekszobát. 😀 Remélem nem csak mégnagyobb kupit csapnak! 🙂 Hogy minek szól a jókedvem? Annak, hogy ismét futottunk…

Read More Read More