Pintér László Zalán

Hát elérkezett ez a nap is! Végre megszabadulunk a 2 hónapja hordott “kanócunktól”, azaz a Hickmann-kanülünktől, amin keresztül eddig a kemoterápiát kaptuk. Féltem ettől a naptól is, ahogy a többitől is, ha menni kellett. Most különösen, hiszen egy újabb altatásos műtétről volt szó és ki az a szülő, aki előtt nem a lehetséges mellékhatások lebegnek… Én amúgy is aggódó vagyok, lehet túlságosan is! Fél 5-kor keltünk, fél 6-kor már úton is voltunk. Az eső persze esett, mint az utóbbi időben…

Read More Read More

Újra utaztunk, újra félelemmel telten. Csak egy szemészeti kontroll vizsgálatra készültünk. Így utólag jobb is! Negyed 6-kor keltünk, 6 órakor indultunk. Rossz kedvünk volt, mert féltünk az eredménytől. Hogy azt mondja a doktornő, már nem tud vele mit kezdeni, nem hatott kellően a kemoterápia, hiába volt minden… Szerintem az összes létező rossz forgatókönyv lepergett mindegyikünkben. Mire felértünk Budapestre, tapintható lett a feszültség. Főleg azért, mert a navigátor rossz útra vitt minket többször is és a doktornő már kétszer is hívott,…

Read More Read More

4 napja vagyunk itthon. Próbálunk újra visszaszokni. Ez mindig nehéz, hiszen mire megszoknánk, hogy itthon vagyunk, újra mennünk kell. Így van ez most is, hiszen csütörtökön újra altatásos vizsgálatra kell mennünk, majd utána az osztályra kontrollra. Az első kemó után “csak” sejtnövelőt kellett kapnunk, a 2. után már vért. Előre félek tőle, most mi lesz. De próbálunk a legjobbakban bízni. 🙂 Ma látogatást tettek nálunk a győri Lions Klub képviselői. Nagyon rendesek voltak, miután átnézték az orvosi papírjainkat, biztosítottak minket…

Read More Read More

Zalán este 9 körül aludt el és reggel fél 9-ig aludt. Amúgy is nagyon nyugtalan volt éjszaka, hajnalban öklendezett is kicsit, de végül is aludt. El is hiszem, hiszen mennyire fáradt volt szegény. 10 órára kellett visszaérnünk a kórházba, ami pár perces csúszással, de végül is sikerült. 🙂 Újra hosszú-hosszú várakozás kezdődött a folyosón, mert ugyanúgy nem volt hely, mint előző nap. Sajnos ahogy bejöttek a hűvösebb napok, a kemo miatt lenullázott immunrendszerek nem tudtak védekezni a vírusok ellen, így…

Read More Read More

Rosszkedvűen ébredtem. Nem akartam újra utazni, újra kórházban lenni, féltem újra a mellékhatásoktól. De muszáj volt elindulni. Ha rosszkedvűen is, de 8 órakor útra útnak indultunk. Az út nekem eseménytelenül telt, mint mindig. 10 óra sem volt még mikor megérkeztünk. Bejelentkeztünk és már mentünk is az osztályra. Az előtér teljesen tele volt, leülni sem lehetett. Órákon keresztül várakoztunk, mire túljutottunk a vérvétel, orvosi vizsgálat és egyéb tortúrák tömkelegén. A gond csak ekkor kezdődött. Zalán már nagyon éhes volt és egy…

Read More Read More

Itthon vagyunk, jól vagyunk! 🙂 Szervezzük tovább az életünket, ami most nem is olyan kis feladat. Múlt hét szerdán kiégett a falban a villanyvezeték. Mivel az egész lakásban ilyen vezetékek vannak, a villanyszerelő szerint át kell húzatni az egész hálózatot. 🙁 Nem is számoltunk ilyennel. De mikor megláttuk a lakásban a füstöt, majd a dobból előszökő lángot, hát bizony megijedtünk! Szóval még annál is több munka lesz a lakáson, mint gondoltuk! Közben folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy tudnám Zalánnak megkönnyíteni…

Read More Read More

Ahogy végeztem a tegnapi jelentés megírásával, rá fél órára megérkezett a vérünk is. Nem sokkal negyed 11 után be is kötötték Zalánnak. Az első pár percben velünk volt az éjszakás nővérke és egy kedves doktor bácsi is, így kicsit nyugodtabb voltam. Igaz, megnyugodni nem tudtam teljesen! De minden rendben ment. Egyet el is bólintottam Zalán mellett, aki békésen szundizott, nem érdekelte mi zajlik körülötte. Egyszer csodálkozva felnézett, elkerekedett a szeme, hogy mi ez a csődület körülötte, de aztán a fáradtság…

Read More Read More

Ez a nap már rosszul kezdődött. Jázmin negyed 4-kor jelezte, hogy fáj a hasa. Gondoltam, hogy gond lesz. 4 órától negyed óránként hányt egészen fél 7-ig. Szegényt nagyon sajnáltam, de még a közelébe se mertem menni, nehogy elkapjam, tőlem pedig tovább vándoroljon Zalánra. Később jobban lett Jázmin, mire mi elindultunk Budapestre már vígan játszott. Persze nem tudtam lesz-e még folytatása a dolognak… 8 órakor indultunk otthonról abban a biztos tudatban, hogy délutánra otthon leszünk. Nem is nagyon búcsúzkodtunk, a táskát…

Read More Read More