Zalán 7 hónapos lett. És újra műtétre mentünk.

Az út szokás szerint eseménytelenül telt, bár egyre jobban utálunk utazni. Zalán is egyre nehezebben viseli az autóban töltött órákat, de ez van. Ha menni kell, hát menni kell! Ez legyen a legkevesebb! 🙂

11 órára értünk fel Budapestre a Szemklinikára. Nem sokkal utána meg is kezdődtek a csepegtetések Zalán szemébe, amit nem viselt túl jól. Mindegyik után sírt és egyre nehezebb volt megnyugtatni. Kivételesen nem apa kísért el, hanem anyós és a kis sógorom. Kifejezetten jó volt így, hogy többen is voltunk, könnyebb volt Zalánt is lekötni.

3/4 1-kor került Zalán a műtőbe. Ez volt az első eset, hogy vele lehettünk, míg a műtőben el nem aludt. De ez így jó volt, de talán még nehezebb! 🙁 A 20 percesre tervezett műtét 1 óra 5 percig tartott. Nagyon ideges voltam. Az összes lehetséges rossz lejátszódott bennem, mi lehet, mi tarthat ilyen soká. Ahogy letelt a 20 perc, már mentem a kezelő ajtaja elé, hátha meghallom amikor sír, ugyanis mindig iszonyúan szokott sírni mikor felébresztik. Sőt, utána egy órán keresztül. Teljesen kétségbe estem, mikor már eltelt 1 óra is és ő még mindig nem sírt. Végre kijött a doktornő és mondta, hogy minden rendben, mindjárt kihozzák Zalánt is. Az egyik daganat elhegesedett, a többit pedig meglézerezte. 🙂 Örültünk a jó híreknek!

Aztán nemsokára már hozták is Zalánt! Nem sírt! Teljesen kába volt és mindkét kis szeme be volt kenve valami kocsonyás anyaggal. Átvettem az altatóorvostól, felnézett egy pillanatra és újra elaludt a vállamon. Eddig is rossz volt, hogy mikor felébredt sírt, tombolt… De most olyan elesett volt, kába. 🙁 Egyrészt örültem, hogy alszik, hiszen tudtam, hogy míg alszik, addig nem fáj neki, másrészt meg aggódtam, hiszen ilyet nem szokott csinálni.

1 óra elteltével óvatosan ébresztgettem és adtam neki inni a kedvenc kis Tommee tippee csőrös poharából. Nagyon szomjas volt. De hogy ne legyen baj, csak pár kortyot engedtem neki inni. Kis szünetekkel aztán mindig kapott pár kortyot. Így telt el egy fél óra és akkor már végre megetethettem. Fél 4-kor evett szegénykém először. Innét aztán már simábban ment minden. Bendő televolt, lehetett játszani. 🙂

5 óra is elmúlt, mire végre elindulhattunk haza abban a tudatban, hogy jó úton haladunk, hiszen az egyik daganatot már sikerült kinyírni. 🙂

Köszönjük szépen annak a sok embernek, akik a nap folyamán gondoltak ránk, szorítottak nekünk, energiát küldtek! <3

Itt szeretném megköszönni ismeretlenül is azoknak az anyukáknak, akik összedobták a pénzt és megajándékozták Zalánt karácsonyra! Nagyszerű emberek vagytok mind, akik így-úgy de velünk vagytok!

Legközelebb jövő hét kedden megyünk a Tűzoltó utcába onkológiai gondozásra és december 30-án fog híni a doktornőnk, hogy január 3-án vagy 6-án lesz a következő műtétünk!