Korán megkezdtük az évet, megint Budapestre utaztunk a következő műtétre.

A műtét 11 órára volt tervezve, így a szemcseppek miatt már 10-re fel kellett érnünk. Alig voltak a klinikán, egyből kaptunk szobát. Mellettünk egy szintén retinoblasztómás kislány volt. Zalán háromszor kapott szemcseppet, majd nem sokkal fél 11 után már be is került műtétre. Most “csak” 40 percig tartott a beavatkozás, majd jött is a doktornő!

Elmondta, hogy a meglévő aktív daganatok tovább laposodtak és ez jó hír. Ezeket a daganatokat újra meglézerezte. A rossz hír az, hogy lett egy új daganat is Zalán “jó” szemében, közvetlenül a periférián, így azt fagyasztani kellett. A jó hír a rosszban viszont az, hogy ez a daganat szerencsére aprócska, nagyon időben voltunk a kezelésével.

Annyira tündéri a doktornőnk, hogy a rossz hírt is képes úgy közölni, hogy az ember nem esik tőle teljesen kétségbe! 🙂

Így volt időm elgondolkodni a dolgon és rájöttem, hogy nem azon kell gondolkodnom, hogy Zalánnak jelenleg 6 daganata van, amiből csak 1 hegesedett el, hanem egyszerűen úgy kell néznem, hogy a meglévő daganatai az utolsókat rúgják! 🙂

Próbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy minden rendben legyen, ezért a doktornővel egyetértve úgy döntöttünk, hogy a családon belüli fertőzés megelőzése, pontosabban az esély csökkentésének érdekében Csengét kivesszük az óvodából. Sajnos a többi gyereknek kötelező az iskola, de legalább Csengének még nem az az ovi!