Egy rossz éjszaka után fáradtan és nyűgösen ébredtünk. A dolgon az sem segített, hogy András lekéste az iskolabuszt, Jázmin pedig nagyon sírt, nem akart iskolába menni, mert félt, hogy a mütét után nem engednek minket haza. Már nem is emlékszem mit ígértem neki, hogy elmenjen. Apa elkísérte az iskolába, de még félútról is vissza akart futni állítólag, mert nem adott nekem puszit és félt, hogy nem lesz már rá alkalma. 🙁 Akármilyen “kicsi” is, a feszültséget nagyon érzi sajnos, márpedig akármennyire is igyekszünk, az ilyen napokat nem tudjuk feszültség nélkül végigcsinálni. 🙁
8 órakor indultunk el otthonról. Az út eseménytelenül telt, attól eltekintve, hogy Zalán majdnem szétszedte a kocsit. 🙂 Pontosabban csak azt, amit ért! 🙂
10-re kellett a kórházba érnünk, hogy az altatóorvos meg tudja vizsgálni és szükség esetén meginhaláltatni Zalánt. De nem volt rá szükség. 11 órától negyed óránként kapott szemcseppet, hogy kitáguljanak a pupillái rendesen. Egyre nehezebb volt megnyugtatni. Mint mindig. De most már rosszabb, mert emlékszik. Ahogy beértünk a kórházba, már szorította a nyakamat, nem akart elengedni. 🙁 Délben kapott nyugtató szirupot, amit alig tudtunk beleimádkozni. Zalánnak szinte lehetetlen beadni csak úgy bármit is, az antibiotikumot is ha szükség van rá, injekcióban kapja. Nagynehezen azért beadtuk neki azt az 5 ml-t, bár majdnem kihányta szegény. 🙁 Lassan hatott és csak kicsit nyugodott meg töle. A mütét csúszott, mert az altatóorvos nem jött idöben, így a délre tervezett mütét 12:40-kor kezdödött el. Szerencsére a kedvenc altatóorvosunk volt, szupergyorsan talált vénát, így nem tartott a mütét 1 óráig sem. 🙂 Gégegörcse sem volt ezúttal Zalánnak. 🙂
Sokáig aludt a műtét után, majdnem 3 óra volt már, mire felébredt. Utána kaphatott inni, majd egy kicsit enni is. Közben jött a doktornéni is, aki elmondta, hogy új daganat nem volt, jelenleg Zalán mindkét szemében 1-1 aktív daganatrész van, de ezek is hegesednek, laposodnak. Rákérdeztünk az MRI eredményre is, amit aztán meg is keresett a doktornéni. Eszerint áttét nincs Zalán bucijában, viszont sajnos találtak egy 2mm-es cisztát a tobozmirigyben. A doktornéni szerint emiatt nem kell aggódni, ez nagy valószínűség szerint fel fog szívódni. Ez Zalán betegségével nincs kapcsolatban. Sajnos meg nem nyugodtam tőle, de talán mégiscsak igaza van, hiszen ő az orvos. Próbálok megnyugodni. 🙁
Fél 5-kor engedtek minket el a kórházból és végre indulhattunk haza. Már nagyon vártuk! Zalán végigaludta az utat, így sok gond nem volt. 🙂 Nagyon örültünk, hogy végre hazaértünk! nagyon hosszú így egy nap, de az a lényeg, hogy túl vagyunk rajta és még egy lépéssel megközelítettük a gyógyulást! 🙂
Nagyon szépen köszönjük Dankó Norbertnek a fuvart, aki saját költségén vállalta, hogy visz-hoz minket és a családjának is, hogy erre a napra “kölcsönvehettük”. 🙂
Legközelebb szemészeti műtétünk május 5-én lesz!