Pintér László Zalán

Mindig nagy gondot okoz, hogy is kezdjem a napi beszámolómat. Írjam egyszerűen azt, hogy jól vagyunk? Nem lenne helyes! De az sem, hogy rosszul vagyunk. 🙂 Így inkább úgy kezdem, próbáljuk úgy élni az életünket, mintha minden rendben lenne. Ami nem is olyan egyszerű dolog, ha egy halálos betegséggel kell minden nap megküzdeni és mindezt mosolyogva tenni. Mosolyogni a gyerekekre, az ismerősökre és az ismeretlenekre. Hiszen nem zúdíthatjuk rá senkire sem a bennünk tomboló indulatokat és érzéseket. Nekünk kell a…

Read More Read More

Bejött a vénaszonyok nyara, aminek nagyon örülünk. Egyrészt mert kis ideig még nem kell egész nap fűtenünk, másrészt pedig Zalán sokat lehet kinn a friss levegőn, amit amúgy is nagyon szeret. 🙂 <3 Lehet homokozni, falevelet gyűjteni, amit utána apró miszlikekre lehet szabdalni, cicát kergetni… Lehet ásni és kapálni bottal, söpörni… Ez utóbbit benn is nagyon szeret, azt hiszem valami takarítókocsit kellene karácsonyra venni neki, mert szerencsére imád pakolni, söpörni, ablakot pucolni. <3 Igaz, olyankor egy egész gurgula papírtörlő elfogy!…

Read More Read More

Ma kontrollon jártunk Budapesten. Szerencsére tegnap délután apánál jelentkezett egy rendes ember, aki elvitt minket, így el tudtunk oda jutni. 10-kor indultunk, az út eseménytelenül telt. Először apa ült hátra Zalánnal, de mivel Zalán sírdogált, így az első benzinkútnál én ültem hátra. Ezután már nem volt gond, Zalán nem sokára el is aludt. Csak akkor ébredt fel, mikor nem sokkal dél előtt felértünk a gyermekklinikára. Apa gyorsan bejelentkezett és vártunk. Mivel Csengét is elvittük magunkkal, a kis játszótéren jót játszott…

Read More Read More

Újra próbálunk visszarázódni a hétköznapokba, hiszen még egy műtéten túl vagyunk. 🙂 Most a feszültség levezetése jelenti a gondot, de talán szép lassan ezt is letudjuk. Nem könnyű! 🙁 Ennek ellenére sajnos ilyenkor sok a veszekedés! 🙁 Amúgy is vannak dolgok, amik állandó feszültség források, de igyekszünk mindig mindent megoldani. Persze van, hogy valami nem sikerül és az ilyen kudarcok egymásra épülve egyszer csak kirobbannak az emberből, mint sérelem. Mivel “sokan” vagyunk ebben a családban, ezt mindenki másképp dolgozza fel….

Read More Read More

Még mindig a föld felett járunk 2 méterrel a tegnapi jó hírek miatt. 🙂 Hihetetlen, hogy ez a küzdelmes 14 hónap most szinte semminek tűnik. Az első hónapokban megtanultuk elfogadni, hogy Zalán jobb szemecskéjére elveszett a látás. Nagyon nehéz volt még elhinni is, hát még elfogadni. Aztán elfogadtuk és inkább úgy voltunk, ha látni nem is lát vele, de legalább maradjon meg a szeme, ne kelljen kivenni! 🙁 És most, 14 hónap után szinte sokkolt, hogy mégis, már a doktornéni…

Read More Read More

Nagyon fáradt vagyok! Hosszú, fárasztó és izgalommal telt, de végeredményben örömteli nap áll mögöttünk. Korán indultunk a 18. műtétünkre. 6 órakor már útra keltünk. Nem sokkal 8 óra után meg is érkeztünk a szemklinikára, ahol már vártak minket. Apa vitte fel Zalánt az osztályra, míg én bejelentkeztem. Mire én is felértem, addigra Zalán már túl is volt az első szemcseppeken. 🙂 És mintha mi sem történt volna, játszott. 🙂 Enyhe pánikba kerültem, mikor a 2. emeletre felérve azt az altatóorvost…

Read More Read More

Óriási csomóval a gyomromban ébredtem. Ahogy ébredeztem,  úgy áradt szét minden porcikámban a feszültség. Hiszen holnap újra menni kell!  Mint mindig, most sem tudjuk mi vár ránk. Annyi műtéten estünk már túl és annyi minden történt már. Mégis mindegyik más és más volt. Volt, hogy műtét előtt sírt nagyon Zalán, volt hogy még sokáig hallottuk a műtőből a sírását. Volt, hogy el sem tudták altatni. Volt, hogy komplikációk voltak, hogy gégegörcse volt,  hogy új daganat volt… Volt, hogy ahogy kijött…

Read More Read More