Az utóbbi pár napunk teljesen úgy telt, ahogy más, “normális” családban. Apa dolgozott, napi fél órát láttuk egymást, vagy ha itthon volt, mindenki tette a dolgát. Készültünk a hétvégére.

Délelőtt András ment korcsolyázni az osztállyal, délután pedig Jázmin farsangja volt. Vártuk, nagyon készültünk rá. Mint minden évben, idén is apa tervezte a jelmezt, ő is készítette el. Jázmin babháznak öltözött be. Mint már évek óta hagyományosan, idén is nyertünk vele, ezúttal egy gyümölcstortát. Jázmin nagyon büszke volt rá, én pedig apára! 🙂 <3 Családi összefogással sikerült kicsit több tombolát venni, mint tavaly így nyertünk is egy-két játékot a gyerekeknek. 🙂 Nagyon jól éreztük magunkat. Zalán limbózott a mamával, táncolt a gyerekekkel. Lépten-nyomon megállítottak és mindenki Zalán állapotáról érdeklődött. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy tegnap az elsős tanítónéni is hozott nekünk kupakokat, amit nagyon szépen köszönünk! Ahogy mindenkinek köszönjük, aki segít nekünk!

Most pedig már a babexpóra készülünk. Igaz, apa munkából fog betoppanni, de készülünk, megyünk! Soha nem voltunk még hasonló rendezvényen, így nem is tudjuk mire számítsunk. Szeretnék venni Zalánnak egy cipőt, mert a réginek már teljesen lerúgta az orrát, remélem fogok találni. Biztos nehéz dolgom lesz ismét, hiszen nagyon magas még mindig a lábfeje. Remélem találok neki! Visszük a lányokat is, reméljük ők is jól fogják érezni magukat.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki hozzájárul a boldogulásunkhoz és bármit is hoz nekünk az expóra. Mi ott leszünk és szeretnénk személyesen is megköszönni mindenkinek a segítséget! Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok! Ígérjük, igyekszünk meggyógyulni!