Sajnos nálunk megint beigazolódott a mondás, miszerint ember tervez, isten végez… Zalán beteg lett! 🙁 Folyik a nózija és nagyon köhög. Így a holnapi vizsgálat biztos elmarad.

A doktornénivel abban maradtunk, hogy vasárnap még beszélünk, hogy van a kis ember és ha netán gyorsan helyrejön, akkor hétfőn mehetünk. Sajnos Zalán mindig nagyon nehezen lábal ki ezekből a köhögős betegségekből, így erre egyelőre nem sok esélyt látok. 🙁 Persze nem is nagyon tud aludni sem így, mivel ahogy leér a kis feje, már köhög is. Nehéz napok elé nézünk… 🙁

Ilyenkor, mikor kimarad egy-egy vizsgálat, jobban félek a lehetséges következményektől. Hiszen lehet, hogy éppen most van új daganata, amit a betegség miatt csak később tudnak kezelni. bele se akarok ebbe gondolni! Utálom a mi lesz, ha… gondolatokat!

Mikor az ember már úgy érzi, legalább egy lépéssel előbbre járunk, mindig ön valami, amitől újra félni kell. Ilyenkor eltűnik az a kis fény is az alagút végén és újra csak a kilátástalanság és bizonytalanság van. Amiben élünk több, mint 1,5 éve. Az állandó feszültség, félelem, féltés egy idő után megeszi az ember lelkét és alapból változtatja meg a gondolkodását. Valahogy megváltozott a fontossági sorrend a családon belül. Annyira a betegségnek rendeltünk alá mindent, hogy sokszor ha egy pillanatra “elfelejtem”, csodálkozom, hogy ez miért így van. Nehéz! És ilyenkor még nehezebb!

Próbálok pozitívan gondolkodni, hiszen a tudom, a gondolatnak teremtő ereje van, így most is azt beszélem magamba, hogy Zalán gyorsan meggyógyul, holnap már nyűgös sem lesz és mikor tudunk menni a kontrollra, minden rendben lesz! Mert nem adjuk fel, Zalánnak meg kell gyógyulnia!

Szeretném látni a 2. szülinapját, ahol majd újra sokan leszünk és mindenki őt ünnepli. Kap majd elektromos autót amit annyira szeretne (remélem sikerül) és lesz tortája (szigorúan cukormentes!!!) amin a gyertyákat már ő fújja el. És ezt sokszor meg tudjuk majd ismételni! Tudom, hogy így lesz! Hogy egyszer ez az egész csak egy rossz álom lesz! Addig pedig álmodom erről, hiszen mint írtam, a gondolatnak teremtő ereje van! Csak erre gondolok!