2015.05.28.

2015.05.28.

Nehéz napok vannak mögöttünk és mégnehezebbek előttünk.

Apa ma végre “itthon van” 3 nap után. Az elmúlt 3 napban mindössze napi fél órát találkoztunk vele. Ez megviselte a gyerekeket is. De most a legnehezebb, mert most meg itthon van. Zalán nem engedi közel magához, Csengének kifejezett dührohamai vannak. Mindenáron rosszalkodni akar, csakazért sem fogad szót! Nehéz így még akkor is, ha tudjuk, mindez értük/értünk van. A sok munka, az “alig találkozás”.

Tulajdonképpen ma sincs teljesen itthon apa, hiszem mamáéknál lassan 2 hete csőtörés volt és teljesen szét kellett szedni a fürdőszobát. Ma apa ott (is) segít. Közben a felcseperedő csibék helyét meg kell alkotnia, hiszen már nagyok, nincs jó helyük ketrecben, ahol eddig nevelgettem őket. Reméljük, hogy sikerül őket épségben felnevelni és akkor jövőre már legalább a húsra nem lesz gondunk. Mert ugye Zalánnak a sok zöldség és gyümölcs mellett nagyon fontos az egészséges, antibiotikum mentes hús is.

Sajnos még mindig nem fizették ki apának az emaradt pótlékokat, sem a betegszállításért. Remélhetőleg azért egyszer csak megkapjuk, mert nagyon kellene.

Közben pedig már készülünk a hétfői útra. Ám előtte még szeretnénk részt venni a hétvégén megrendezésre kerülő pannonhalmi mentősnapon. 🙂 Igaz, ez még csak terv, de nagyon jó lenne kicsit kikapcsolódni és legalább azon az 1 napon elfelejteni ezt a rémséget. Érdekes, mert tulajdonképpen úgy próbálunk élni, mintha nem is létezne ez a betegség, de mégis minden pillanatban velünk van. Megszokni talán nem is lehet ezt. De majd csak alakul!

Most semmi más nem olyan fontos, mint hogy Zalán egészséges legyen. Remélhetőleg hétfőn ezt majd megerősíti a doktornéni is! 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

6 + 19 =