Sajnos a mai napunk nem sikerült túl fényesre.
Jázmin már kedd óta betegeskedik, fájt a torka, náthás volt és nagyon köhög még mindig. Tegnap már Csenge is köhögött, így ma már ő sem ment oviba, bármennyire is sírt miatta reggel. Így aztán mivel valamennyire együtt volt a család, felhasználtuk az időt és elmentünk az orvoshoz, hogy megkapjuk az idei influenza elleni oltást. Aki ismer, tudja, hogy mennyire nem vagyok oltáspárti, de úgy érzem itt nincs mérlegelési lehetőségünk. Minden tőlünk telhető módon óvnunk kell Zalánt a betegségektől. Sajnos Csengét le kellett fogni és nagyon sírt is, hiába mondtuk el neki milliószor, hogy miért van szükség erre. De hát ő még kicsi! Csak 3 hét múlva lesz 6 éves. Nem várhatom tőle, hogy megértse!
Ma van apa születésnapja. Sajnos nem sikerült készülnöm neki ajándékkal, pedig szerettem volna. De itt is üzenem neki, hogy nagyon szeretem és boldog születésnapot kívánok! És ne haragudj,  kérlek az ajándék miatt! 🙁
Mi már nagyon készülünk a hétfői útra, bár nagyon tartunk is tőle! Attól,  hogy szükség lesz a 45. altatásra is. De minden nap elmondjuk Zalánnak, hogy milyen ügyes lesz és pikkpakk túl lesz rajta. 🙂 Mert így lesz, tudom! 🙂
Ma már megtankoltam az autót is, hogy hétfő reggel ne kelljen. Igaz, az utolsó filléreimet hagytam a MOL kúton, de ez kell, ezt így kell! Mert másképp nem lehet! Csak a teljes gyógyulással alkuszunk meg! 🙂