Zalánnal minden rendben,  igazi kis gazfickó, aki imádja feszegetni a határokat. 🙂
Jázmin is jobban van, tegnap délután már csak egy kis hőemelkedése volt. 🙂
Velünk is minden rendben, mindenki teszi a dolgát. Apa dolgozik, mint mindig, én pedig próbálom itthon megőrizni a családi tűzhely melegét és a rendet. Ez utóbbi azért nem is olyan egyszerű 4 gyerek mellett. 🙂
Igyekszünk úgy élni, mintha nem lenne a közelünkben a betegség. Egyrészt Zalán miatt, hogy ne neveljünk bele betegségtudatot, ami gyengítené őt a harcban, másrészt a többi gyerek miatt, hiszen őket nem érheti sérelem a tesó betegsége miatt.
Tegnap alkalmam volt beszélgetni egy olyan emberrel, aki majdnem 7 év küzdelem után veszítette el a kisfiát. Meglepődtem, hogy mennyire azonosan gondolkodik a betegségről, mennyire ismerősek voltak azok a szavak,  melyeket mondott.
Nehéz végigélni ezeket a dolgokat és úgy tenni itthon,  mintha semmi se lenne. Nehéz, de tudom, hogy csak így tudjuk a gyerekek lelkét megkímélni. És mikor azt mondom, hogy Zalánnak mindent meg kell kapnia, akkor azt így is gondolom. Neki olyan körülményeket kell teremteni, hogy az ő kis életét csupa pozitívum vegye körül. Hogy ő akarjon élni! A boldogság és a nevetés már fél gyógyulás. És eközben pengeélen egyensúlyozva kell a többieknek is annyit megteremteni, hogy ne érezzék magukat kevesebbnek Zalánnál vagy ne érezzék azt, hogy rájuk kevesebb figyelem vagy bármi jut.
Nehéz ez, de mikor mindenen túl leszünk, lesz 4 egészséges gyerekünk. Ezért küzdünk 2,5 éve.
Most kaptuk telefonon a hírt, hogy az MRI dátuma már biztos, február 9. Mivel elvileg február 8-án megyünk a szemészetre, szeretnénk úgy intézni, hogy az MRI alkalmával vizsgálja meg a doktornéni Zalánt és akkor csak az MRI utáni éjszakát kell Budapesten tölteni (a mélyaltatás miatt) nem kell kétszer fenn aludnunk. És továbbra is reméljük a legjobbakat!