Zalán szeme még mindig vérágas és reggelre váladékos is. 🙁 Azt hittem azért gyorsabb lesz a gyógyulás. Ennyire még sosem húzódott el! Ennek ellenére ő mégiscsak Zalán,  aki ezerrel pörög, rendezkedik, folyamatosan újabbnál újabb csínytevéseken töri a csöpp kis szőke fejét. 🙂 De mi ezt nem bánjuk,  hiszen valószínűleg ezért is könnyebb nekünk elfogadni az elfogadhatatlant. Más lenne, ha egy beteg gyerek benyomását keltené és más így, hogy egy életrevaló energiabombával állunk szemben! Jó így és remélem sokáig megmarad az ereje!

Bárkivel találkozunk, aki nem ismeri Zalán történetét, csak egy hétköznapi kisfiút lát benne és ez így a jó! Próbáljuk nem is éreztetni vele, hogy ő más. Ugyanúgy főzőcskéz sárból és homokból, mint a többiek, sőt, ugyanúgy képes hisztizni is. 🙂 Ha nem figyelünk, a többiektől elcsen egy falat csokit is. Ilyenkor magunkban bosszankodunk, hiszen nem lenne szabad, de miért szidjam meg azért, ami már megtörtént? Inkább a többieknek magyarázom el, miért ne hagyják az öccsük előtt.

Ettől persze belül nem könnyebb megbirkózni a gondolatokkal és este az ember óhatatlanul egyedül marad a rémeivel. Mégis muszáj tovább menni és tenni a dolgunkat. Hol jobb, hol rosszabb napokat élünk. Sok a nehézség, sok a megoldásra váró probléma, de igyekszünk! Sokszor azért nagy a feszültség,  mert úgy érezzük,  nem haladunk előrébb. Sokszor apróságokon veszünk össze, amik az adott pillanatban hatalmasnak tűnnek. De annyira nehéz! A betegség már maga, hiszen belülről rágja az embert folyamatosan és mikor kicsit fellélegeznénk, jön a visszaesés. Mint most a kiújulás. Szíven talált, nagyon! Keresem a hibát, hol került porszem a gépezetbe, hiszen volt már olyan is, hogy majdnem 1 évig tünetmentes volt Zalán. Most pedig egyre gyorsabban követik egymást a kiújulások. 🙁 Próbálom nem magamat és apát hibáztatni. De nem tudom hol rontjuk el! Tudom, sok a veszekedés, ami nem feltétlenül jó, de olyan gödröket éltünk meg az elmúlt hónapokban és a kiújulás miatt is akkora nyomás van rajtunk, hogy az leírhatatlan. Ehhez jönnek a folyamatos anyagi és egyéb problémák. Anyu, a házvásárlás, elég lesz-e a pénz, mindent meg tudunk-e adni Zalánnak, a közelgő iskolakezdés, az új nagymama… Külön-külön is sok, így egyben pedig iszonyat! De Zalán érdekében együtt és nem egymás ellen kell dolgoznunk. Így ma egy egész napos családi programot szeretnénk, amikor apa reggel a munkából hazajőve nem a kertet és az állatokat rendezi, én pedig nem mosok, főzök és takarítok, hanem együtt vagyunk. Amint felkelnek a gyerekek útnak indulunk és minden konkrétum nélkül jól fogjuk érezni magunkat. 🙂 Hiszen holnaptól apa úgyis átáll 24 órázni, ami magában nehéz lesz nekünk.

Pénteken lesz a 10. házassági évfordulónk. Szerettem volna apának valamivel kedveskedni, hiszen mégis csak 10 év az 10 év! De most másra kell a pénz! Zalánra és az életre! Sebaj! Nekünk ő az ajándék! 🙂 (És a többiek!)

Tegnap lezajlott a jótékonysági focikupa. Mi csak ebéd után mentünk ki, de Zalán így is nagyon jól érezte magát. Kapott egy játék traktort ajándékba és azzal játszott sokat. Nem hiába, hiszen a traktor, markoló, kombájn,  kukásautó a nagy kedvenc. 🙂 Mindenki kedves volt vele és velünk és jól esett, hogy ennyien jöttek segíteni. Sokmindent kaptunk, aminek nagyon örülök. Én személy szerint a legjobban a mosogatógépnek, amit szintén úgy kaptunk. Ezer éves vágyam volt, hiszen ekkora családban mindig tele volt a mosogató. Gondolhatjátok, ahogy hazaértünk, már tettük is be a helyére. 🙂 Este be is pakoltam és reggelre csiribi-csiribá tiszták az edények. 🙂 És mostantól az eddig mosogatással töltött időt is Zalánnal tudom tölteni. 🙂 Zalán kapott sok-sok gyümölcsöt,  ami még mindig a fő tápláléka szerencsére. És kaptunk egy hatalmas dinnyét is, amit majd ma elviszünk magunkkal. 🙂 És még sok mindent. 🙂 A kapott támogatást Zalán dolgaira fogjuk fordítani, a pontos elosztást még én sem tudom. Köszönjük szépen a remek szervezést, a kedves vendéglátást és a sok résztvevőnek a segítséget. <3