Zalán minden egyes nap megerősíti bennünk, hogy érdemes érte küzdenünk. Akkor is ha éppen nem tesz semmit. Sőt, akkor is, ha nyűgös, hisztis, fáradt. Egy szava, egy ölelése elég, hogy új erőre kapjunk, ha a sok gond között elfáradunk.

Mert lelkileg sokszor elfáradunk. Hiszen nem csak ő van nekünk, hanem még 3 tesó, akik szintúgy apukát és anyukát kívánnak maguknak. Nem csak egy megfáradt és összetört embert, hanem olyan szülőt, akinek rájuk is marad energiája. Ez a legnehezebb sokszor!

Tudom, nagy család, sok gond és a betegség… De ők is megérdemlik a figyelmet, amiből sokszor kevés jut nekik. Nem azért,  mert őket kevésbé szeretjük, csak egyszerűen kimerültünk. De igyekszünk újra és újra magunkra találni!

Zalán persze Zalán.  🙂 Minden nap új kívánságokkal, minden nap valami merész ötlettel és mindig, fáradhatatlanul valami kópésággal, ami sokszor csak megmosolyogtat, néha viszont jól felhúz, mert bizony a gyerekek őrületes marhaságokra képesek. 🙂 Persze a dühünk gyorsan eloszlik és a végén már csak nevetünk rajta.

Sajnos már csak 1 hónap van az új tanévig. 🙁 Nem várom! Jönnek megint a betegségek… Brrr! Féltem Zalánt, félek, hogy nem jutunk el a kontrollokra, halasztódnak az altatások (remélem műtétre már nem lesz szükség!). 

Mivel Zalánnak naponta új kívánsága van, arra gondoltam, feljegyzetelem ezeket és talán idővel sikerül mindet valóra váltani. Mit gondoltok? No, nem bakancslistára gondolok, véletlenül sem! Amint sikerül, közzéteszem a listát és majd megosztom. 🙂