Tegnap nem írtam beszámolót. Ennek két oka is van.

Egyrészt mióta Zalán beteg lett, még nem volt képes semmi vírus ledönteni annyira a lábamról, mint most. Nem szoktam lefeküdni ha beteg vagyok, de most már három napja alig élek. 🙁 Náthás vagyok, kicsit köhögök is és félek, hogy Zalán is elkapja. 🙁 Már csak azért is, mert mára megint előjött az ekcémája, ami általában megelőzi a betegségeket. 

A másik ok, a tegnapi költözés. Nem elég, hogy vonszolni alig bírtam magam tegnap, hajnali 4-kor keltünk és indultunk Kőszegre. Mikor odaértünk, akkor szembesültünk vele, hogy anyu még össze se csomagolt. Az autót viszont 10-re vártuk. Így nem volt más választás, rohamtempóban kellett pakolni. Végül sikerült és el is hoztunk mindent, de most itt van irtózatos rumli. És persze anyu itt se tesz keresztbe egy szalmaszálat sem, így most ez is rám hárul. És nem érzem magam túl jól. 🙁 De majd jobb lesz!

Ma pedig keresztelő  volt nálunk és most bucsu van. Zalán élvezi az ugráló várat és úgy viselkedik, mint bármelyik másik gyerek. És ez így a jó!

Nehezek ezek a napok és kimerítőek. Tudom, hogy egyszer végre minden rendbe jön, de azt is, hogy az még nem most lesz. Egyelőre a betegség is kis pihenésre késztet(ne), de holnap ha már jobban leszek újra visszatérek a szervezkedéshez, mert még sokminden hiányzik és az idő szorít. De még egy kis türelmet kérek tőletek és magamtól is. Össze fogom szedni magam! Zalánért, a családért, értünk!