Szeretnék jó hírekről beszámolni, de még nem tudok. Mivel a két nappal ezelőtti postom nem aratott túl nagy sikereket, sőt, inkább minden voltam, csak fehér ember nem, úgy gondolom nem is részletezem tovább. Azért abba gondoljatok bele, hogy szerencsére nem mindenkk kerül olyan nehéz helyzetbe, mint mi… Elnézést kérek, ha valakit megsértek ezzel, de semmi szükségünk okoskodásra és észosztásra. Gondoljátok, hogy nem jártunk már mindent körbe a hivatalos utaktól kezdve az összes lehetséges megoldásig? Sajnos kézzel foghagó segítségre lett volna szükségünk. Akik megtették és segítő jobbot nyújtottak, azoknak nagyon szépen köszönjük!

Az utóbbi napokban nagyon kacérkodtam a blog féladásával. Úgy érzem süket fülekre találok a legtöbbször. Gondolkodtam azon is, ismét átadom egy időre apának, de tudom, neki sem könnyű és sok a teher rajta. 

Zalán jól van, kicsit újra köhög. Ma ismét penészirtó körutat teszek a lakásban, mert úgy sejtem, ez áll a vissza-visszatérő köhögés mögött. Remélem nem lesz beteg, hiszen szombaton lemezbemutató koncert lesz, melyre szeretnénk eljutni. Igaz, addig még hosszú és nehéz napok várnak ránk. Túl kell élni. Most minden napot!

Egyelőre a legjobban a kocsi állapota miatt aggódok, egyáltalán a következö, december 1-i útra fel tudunk -e vele menni. Vagy hogy lesz? Rettentő rossz állapotban van. És akkor hogyan tovább?