Holnap hajnalban ismét elindulunk, immár ki tudja hányadszor. Bízom benne, hogy a sokadik kontrollra utazunk és nem a 35. műtétünkre.

Zalánt ma már próbáltuk felkészíteni a holnapi napra, beszélgettünk vele a kórházról, a doktornéniről… Hogy mi is fog újra történni… Neki csak egy kérdése volt; ugye nem lesz tű? Hát az nem, de szemcsepp sajnos igen és most az a főmumus. Legalább is a szemészeten!

Azért ilyenkor már összeugrik a gyomrom és már tapasztalatból mondom, ez egészen addig így lesz, míg holnap meg nem tudom az eredményt. Sőt, holnap reggel a kórház felé közeledve még jobban össze fog szorulni. Tudom, mert mindig ez van. Nehezek ezek az órák és napok.

Hogy mi lesz az eredmény? Természetesen továbbra is bízunk, hiszen mást nem tehetünk. Úgy gondolom, mi a lehetőségekhez képest igyekszünk mindent megtenni, hogy Zalán meggyógyulhasson. Az más kérdés, hogy ennek ellenére is tehetetlennek érezzük magunkat, hogy nem tudunk neki segíteni, nem tudjuk meggyógyítani. Ez nem egy láz, amire elég egy lázcsillapító és eltűnik a betegen csillogó szem, nem egy nátha, amire elég a multivitamin, csak ki kell várni a hatását. Bár mi is várunk… 2013.08.01-óta. Tudjuk a kockázatokat, rengeteget tanultunk. A betegségről, az életről, a túlélésről. Sokszor hittem már azt, minket már semmi se tud meglepni, aztán mégis… Ma pl. kiderült számomra is, hogy immár a 2. házunkat újítjuk fel… 😀 Bárcsak így lenne! A helyzet viszont az, hogy még mindig albérletben élünk és amit felújítunk ház is csak részben a miénk… No sebaj!

Higgyétek el, ezek a napok lelkileg nagyon megterhelőek és mindent, de mindent odaadnék azért, hogy végre azt a mondatot hallhassam, hogy Zalán meggyógyult, többé nem fenyegeti a daganat az életét. Azonban tudom, ez az idő sajnos soha nem fog eljönni, hiszen ott az a fránya 50%… 🙁 Pedig mindent odaadnék érte! Autót, házat, bármit! Ezek a napok a legpozitívabb gondolkozást is próbára tennék. Ahogy a miénket is próbára teszi.

Most nem tudok a karácsonyra gondolni és amúgy sem, mert most mindent az a fránya házfelújítás visz el, nem tudok a kanapés szavazásra gondolni, csak szeretnék túllenni a holnapi napon. Épségben és szeretetben végre itthon lenni. Majd holnap foglalkozom mindennel ha hazaértünk. Más most nem megy!