Zalán változatlanul nincs jól, bár már szerencsére nem lázas. Viszont nagyon köhög és náthás, így ma megpróbálok másik időpontot kérni az onkológiára. Így nem indulunk el vele és mást sem szeretnénk megfertőzni ott, ahol az életükért küzdenek a gyerekek!

Éjjel nem tudtam aludni és csak járt az agyam folyamatosan. Tudom, tapasztaltam, hogy az életben nincsenek véletlen találkozások és nem történik semmi csak úgy véletlenül. 3 éve keresem a miértet, miérteket. A rákellenes liga oly sokat támadott reklámja valahogy mégis annyira igaz, ítéletet mondtak felettünk, de főleg Zalán felett. Egy baba fölött, aki akkor 2,5 hónapos volt. Ő nem dohányzott, ahogy én sem, nem ivott, ahogy én sem és gyógyszerrel, kábítószerrel és egyéb káros anyaggal se tömte magát! Ahogy én sem. Sem a terhességem alatt, sem utána, sem előtte és most sem. Ránk mégis kiszabták az ítéletet! Hogy mi alapján? Erre keresem a választ, ami biztos, hogy van, csak én nem találom. Sokszor fordult meg ez alatt az idő alatt a fejemben, hogy biztos nagyon rossz rossz ember vagyok vagy voltam esetleg előző életemben, hogy ekkore büntetést kellett kapnom. És mégis a legnagyobb büntetést Zalán kapta. Ő nem élhet úgy, ahogy a többi kisgyerek. Nem járhat oviba, pedig az utóbbi időben sokszor mondogatja, hogy szeretne menni. Ő az, akivel nem mehetünk egy egyszerű játszótérre sem, hiszen bármit elkaphat! 

Éjjel számtalanszor bocsántot kértem tőle, hogy én viszem a kezelésekre, műtétekre és kontrollokra. Én viszem a vérvételre, amin már megszámolhatatlanul sokszor esett át és retteg tőle. És ugye nem egy szokványos dolog, hogy a 3,5 évével már legalább százszor vettek tőle vért?! A hasonló korúak legtöbbjétől még egyszer sem kellett. És ez a legenyhébb dolog ami vele történt. És számtalanszor köszöntem meg neki, hogy ő mégis kitart és itt van még velünk, hogy szerethetjük és a sok nehézség ellenére ő is szeret minket és bízik bennünk. Volt, hogy felébredt mikor megpusziltam és átölelte a nyakam félálomban és ő is adott egy puszit! 

Ezek azok az öntudatlan pillanatok,ami a leginkább őszinték és tiszták. Ezek azok a pillanatok, amik újra és újra megerősítenek elgondolkodom egy-egy étrend-kiegészítő kifizetésekor. Kell-e, érdemes-e?! Hiszen azon a havi másfélszázezer forinton mennyi mindent lehetne kapni/venni. Gyorsabban haladna a ház is. De mit érne a ház Zalán nélkül, hiszen neki készül! Mi érne az élet ilyen éjszakai álomittas puszi nélkül? Semmit! Nekem ő az élet! Még akkor is, ha bánt, hogy el vagyunk maradva a gázszámlával vagy a lakással. Ezek olyan földhöz ragadt dolgok, mégis bosszúságot okoznak. És mégis újra és újra rangsorolnom kell és meg is teszem! Zalán az első és a legelső!