2017.06.28.
Azt hiszem már nem is mondok újdonságot hogy telt az éjszaka. Viszont most apával aludt Zalán, mert már muszáj volt pihennem. Persze így is hallottam, amint Zalán kiabál a szomszéd ágyból…
De mi mást is várhattam volna? Hogy is gondoltam, hogy egy ilyen kicsi lélekben nem fog nyomot hagyni az elmúlt 4 küzdelmes év? A sok szemcsepp, aminél jobban csak a tűtől és vértől retteg. Márpedig szemcseppentésből és vérvételből megszámolhatatlanul sokszor jutott neki.
Emlékszem, mikor talán a második vagy harmadik MRI-re apa vitte be Zalánt és ott is maradt vele, mert nagyon sírt. A karjaiban tartotta, míg elaltatták és úgy jött ki, ahogy még sose láttam. A könnyeivel küzködve futott ki a folyosóról. Pedig a tizenegypár év mentőzés után azt hitte már mindent látott. Lőtt, akasztott, vízbefúlt embert. De akkor, mikor Zalánt a karjai között altatták el, azt mondta, olyan volt, mintha meghalt volna.
Nagyon sokat gondolkodok azon, mit tehetnénk, hogy a sok rosszat elnyomjuk Zalánban. Hogy kicsit a jót is kihangsúlyozzuk neki. Mert úgy tűnik, a rémálmokból ítélve, a kis lelke még mindig a sok rosszal van elfoglalva.
Annyira szeretnénk neki élményeket adni. Nyaralást, fagyizást, egy sütizést esetleg vagy bármit, ami kicsit kizökkenti a kis lelkét a negatív tartományból. Amivel el tudjuk nyomni a rosszat. Hogy az álmai szépek legyenek!
Ne a tűről, ne a szemcseppről és orvosokról szóljon, hanem az életről, ami azon kívül van. De sajnos mindenhez pénz kell. Még egy kiránduláshoz is, hiszen a kocsit tankolni kell. Nekünk viszont mindenünket viszi a betegség mellett a ház, a hitel, az albérlet.
Már-már úgy vagyok vele, hogy nem is érdekel, ha hiányzik az a 3 konnektor, az se zavar, ha nem tudok feltenni függönyt, mert nincs karnis. Már semmi sem zavar, csak az, hogy Zalánnak nem tudom megadni a boldogságot.
Nem tudom neki a rémálommentes éjszakákat biztosítani, mert az álmát választottam a boldogsága helyett és úgy tűnik rosszul döntöttem. Azt hittem, az álma majd boldoggá teszi.
Igen, nagyon szeretné már a szobáját, de az jelenleg le van zárva mindenki elől. De a héten kész lesz. Sajnos elkéstem, mert mialatt a házra figyeltünk és mindent ráköltöttünk, Zalánnak nem jutott semmi jó.
Pedig megfogadtuk, hogy mindig ő lesz az első. És most úgy érzem hibáztunk. Nagyot hibáztunk. Zalán nem boldog!
One thought on “2017.06.28.”
Szia. Ezt mondtuk evek ota. Nem a haz, jatek… a lényeg.. hanem az, hogy szeresd. Nem kell kirándulás, sajat szoba… szeretet, ölelés… ez az igazi boldogság. Most se keso. Meg sokat kellene vele beszelgetni, egy 4 eves megérti, ha az o szintjén el van magyarázva. Egy konnektor ara egyébként 393 Ft, oké nem különleges, hanem sima egyszerű. Minden jot.