2017.06.28.

2017.06.28.

Azt hiszem már nem is mondok újdonságot hogy telt az éjszaka. Viszont most apával aludt Zalán, mert már muszáj volt pihennem. Persze így is hallottam, amint Zalán kiabál a szomszéd ágyból…

De mi mást is várhattam volna? Hogy is gondoltam, hogy egy ilyen kicsi lélekben nem fog nyomot hagyni az elmúlt 4 küzdelmes év? A sok szemcsepp, aminél jobban csak a tűtől és vértől retteg. Márpedig szemcseppentésből és vérvételből megszámolhatatlanul sokszor jutott neki.

Emlékszem, mikor talán a második vagy harmadik MRI-re apa vitte be Zalánt és ott is maradt vele, mert nagyon sírt. A karjaiban tartotta, míg elaltatták és úgy jött ki, ahogy még sose láttam. A könnyeivel küzködve futott ki a folyosóról. Pedig a tizenegypár év mentőzés után azt hitte már mindent látott. Lőtt, akasztott, vízbefúlt embert. De akkor, mikor Zalánt a karjai között altatták el, azt mondta, olyan volt, mintha meghalt volna.

Nagyon sokat gondolkodok azon, mit tehetnénk, hogy a sok rosszat elnyomjuk Zalánban. Hogy kicsit a jót is kihangsúlyozzuk neki. Mert úgy tűnik, a rémálmokból ítélve, a kis lelke még mindig a sok rosszal van elfoglalva.

Annyira szeretnénk neki élményeket adni. Nyaralást, fagyizást, egy sütizést esetleg vagy bármit, ami kicsit kizökkenti a kis lelkét a negatív tartományból. Amivel el tudjuk nyomni a rosszat. Hogy az álmai szépek legyenek!

Ne a tűről, ne a szemcseppről és orvosokról szóljon, hanem az életről, ami azon kívül van. De sajnos mindenhez pénz kell. Még egy kiránduláshoz is, hiszen a kocsit tankolni kell. Nekünk viszont mindenünket viszi a betegség mellett a ház, a hitel, az albérlet.

Már-már úgy vagyok vele, hogy nem is érdekel, ha hiányzik az a 3 konnektor, az se zavar, ha nem tudok feltenni függönyt, mert nincs karnis. Már semmi sem zavar, csak az, hogy Zalánnak nem tudom megadni a boldogságot.

Nem tudom neki a rémálommentes éjszakákat biztosítani, mert az álmát választottam a boldogsága helyett és úgy tűnik rosszul döntöttem. Azt hittem, az álma majd boldoggá teszi. 

Igen, nagyon szeretné már a szobáját, de az jelenleg le van zárva mindenki elől. De a héten kész lesz. Sajnos elkéstem, mert mialatt a házra figyeltünk és mindent ráköltöttünk, Zalánnak nem jutott semmi jó.

Pedig megfogadtuk, hogy mindig ő lesz az első. És most úgy érzem hibáztunk. Nagyot hibáztunk. Zalán nem boldog!


One thought on “2017.06.28.

  1. Szia. Ezt mondtuk evek ota. Nem a haz, jatek… a lényeg.. hanem az, hogy szeresd. Nem kell kirándulás, sajat szoba… szeretet, ölelés… ez az igazi boldogság. Most se keso. Meg sokat kellene vele beszelgetni, egy 4 eves megérti, ha az o szintjén el van magyarázva. Egy konnektor ara egyébként 393 Ft, oké nem különleges, hanem sima egyszerű. Minden jot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

öt − öt =