Továbbra is azt írom, nehéz a helyzetünk.

Az autóval kapcsolatban, jogász segítségével megtesszük a mai napon a megfelelő jogi lépéseket. Szerencsére bizonyítékunk van rengeteg, tanuk is. Amint van előrelépés majd tájékoztatlak benneteket!

Mióta ismét nyilvános a blog, illetőleg leginkább tegnap óta, mikor a sokadik kérésnek engedve nyilvánossá tettem a gyerekek karácsonyi listáját, ismét támadásokat kaptunk. Valahol számítottam rá, ettől függetlenül persze nem esik jól. 🙁

Azt tudnotok kell, mikor aktuálisan megirok egy posztot, igyekszem a minket körülvevő helyzetet leírni. Ezt annyiszor leírtam már! Zalánt kiemelni a családból és a környezete nélkül értékelni olyan, mint szövegkörnyezet nélkül elemezni egy szó jelentését. Lehetetlen és értelmetlen!

Zalánt természetesen megviselik a történtek, hiszen ő érthetően érzékenyebb gyerek, mint a többi. Ha pl. összeveszik a két lány vagy hangosabban odaszólunk Jázminnak, ő már sír.

Elemeiben érzi a feszültséget, ami nem tesz jót neki. A mostani állapot pedig kifejezetten feszült. Egymásra halmozódnak a dolgok és én sokszor úgy érzem, maguk alá is temetnek. A csoporton belül nem titok sokszor miért, de úgy érzem, nem tudok már 3-4 felé gondolkodni. Pedig kell!

Igen, sajnos anyagilag ott tartunk, ahol a part szakad. Hiszen azonkívül, hogy egy nagycsaládot ellátni rengeteg pénz még itt van Zalán is, akinek akkor is többet kell adni, ha nem tehetjük meg. Tudjátok, diéta… Bár mostanában sok az elhajlás, mert egyszerűen nem megy. Ilyenkor Zalán általában “sztrájkol”, mert ő másféle kajákon nőtt fel. Nagyon nehéz, higgyétek el! Egyre nehezebb, hiszen 4-5 évesen már van tudata!

Emelett ha tetszik, ha nem, ha jutna rá, ha nem, Budapestre kell őt hordani. Ebben a hónapban 2 alkalommal is, hiszen egyszer az onkológushoz kontrollra, egyszer a szemészetre. Melyik a kevésbé fontos szerintetek, hogy azt esetleg lemondjam? Ugye, egyik sem! A 2 budapesti út szűken számolva is 40-50 ezer Ft. Igen, amihez autó is kell, mert nagyon-nagyon nehéz hétköznap hajnali indulással és ki tudja mikor érkezéssel sofőrt találni, aki 1. egyáltalán ráér, 2. nem húz le anyagilag még jobban. Mondanék egy harmadikat is, volt olyan esetünk, hogy alig vártunk, hogy hazaérjük. Bácsika, 40-es táblánál, lakott területen belül 110-el. Autópályán 130, rárohan a kamionra, kb. 10 centi van, hogy nem ér össze a kettő, stb… Halálfélelem a köbön. Soha többet!

És ha mindez nem elég, mi spórolni ennél jobban nem tudunk. Tudjátok mi volt az elmúlt napokban a kaja? Krumplis pogácsa, fánk, tojásos nokedli. Amit a lehető legkevesebből ki lehet hozni. Sajnos Zalán elvétve evett csak. 🙁

Így tartalékot képezni nem tudunk. Egyáltalán! Az egy tartalékot az aprógyűjtés jelenti, ami most már folyamatos, de ahhoz se nyúlhatok (nincs is itthon annyi, hogy megérné), hiszen az Zalán álmaira van.

Mert szerintetek 4 év küzdelem után nekünk mi maradt? Az álmok! Hogy egyszer jobb lesz!