Tegnap óta a nagy széllel küzdünk. Pontosabban nem is a széllel, hanem a folyton elmenő árammal.

Mivel sajnos a kazánunk keringető szivattyúja is azzal megy, így elég cifra a helyzet.

Sajnos Zalán is nagyon érzi a rossz időt, ma kifejezetten hisztis, akaratos, verekedős, sírós és úgy minden egyben. Így nem is merem mondani neki, ha a doktornéni rábólint, akkor szerdán megyünk Budapestre.

Persze, ezen is túlleszünk, aztán jöhet Csenge vasárnapi szülinapja (még mindig tanácstalan vagyok mit kapjon, ami apróság, de örülne neki), majd a karácsony, amit annyira vár Zalán.

Szeretném ha minden meglenne amit szeretne, de már látom, ezt lehetetlen összehozni. Nagyon sajnálom, de… Amit tudunk így is megadunk.

2 hét kihagyás után holnap “végre” suliba mennek a gyerekek. Most rengeteg a pótolnivaló, így a napok nagy részét a tanulás viszi el, amit Zalán nem túlságosan tolerál, hiszen ő feltétlen figyelmet követel.

Mostanában megint kicsit elmérgesedett a helyzet közte és Csenge között. Folyamatosan marják egymást. Remélem azért ez majd szelidül. De hát ismeritek a mondást; két dudás egy csárdában…

Szóval most olyan… Csak teljen már az idő napok vannak. Azt szeretném már tudni, hogy Zalánnal minden rendben van! Mert rendben kell lennie!

Kérhetnék én is cipőt a Jézuskától, hogy ne a lyukasban kelljen járnom, vagy kabátot, hogy legyen, esetlen 2 napot bárhol kettesben apával, vagy csak egy húskiszedő villát, hogy ne égessem le a kezem minden vasárnap. De nem kérek ilyet! Csak azt, hogy Zalán jól van, tünetmentes! Legyen ez az én karácsonyi ajándékom! Imádnám! <3