2018.01.22.

Talán lassan már kimondhatjuk, Zalán túl van a víruson. Elvileg ma letelik a kritikus 3+3 nap (3 napig lappang, 3 napig fertőz).

Sajnos a kedve valahol félúton elmaradt, tegnap egész délután egyet üvöltött. Az éjszaka se volt zökkenőmentes, sokat sírt, álmában Csengével és Jázminnal veszekedett, majd háromszor is arra ébredtem, hogy mászik le az ágyról, indul valamerre. De nem tudta megmondani merre.

Itthon se felhőtlen a hangulat, egyszerűen sok… A sok-sok minden egymásra rakódik és az amúgy sem egyszerű kapcsolattól még azt a kevés energiát is elveszi.

Anyám most megint csinálja a fesztivált, de ez már majdnem megszokott. Viszont mikor ilyenkor rájön az ötperc, ez sok nekem. Ha szólok, azért vagyok hibás. Ha nem, akkor azért, sőt, még a következményekért is…

Most éppen fejébe vette, hogy olyat játszik, hogy fel van fázva, lázas. Apa levitte a lázmérőt, 35,6… Ok. De ő akkor is fekszik, haldoklik. Mindenki szolgálja ki. Küldtem le ebédet, de feltelefonál, hogy köszöni, de úgyse tud enni. Ok.

Ma reggel elment az orvoshoz, iratott magának gyógyszert. Hazajött és már Zalán gyógyszerét akarta elkérni, mert “ez az orvos hülye”. De azért azt még elmondta, hogy mivel nehezen jár, neki mindenképpen kell egy férfi. Csak én nem találok ebben logikát? Mikor megmondtam neki, hogy attól, ha pasija lesz még nem fog tudni járni, vérig sértődött. Kértem apát, szóljon, de neeeeem! Ő nem! Persze ha idehoz mindenféle pasit (mint múltkor is) aki még a kazánházba is belesett (nem frissen barnult), akkor azért vagyok hibás. Akkor jön a “szólj anyádra!”. Most meg a “minek szólsz bele?”

Szóval így sok! Rengeteg! De most ez van. Remélem lesz jobb, mert eddig ez az év egy katasztrófa!