Tegnap este, mikor kicsit kiborultam nem egészen szűk, de teljes bizalmat élvező legjobb barátok között és már kezdtem elveszíteni a hitet, az erőt, a jövőt szemem elől, az egyik legkedvesebb barátok ezeket a sorokat címezte hozzám!

“Na jóóó akkor elmagyarázom, hogy is van ez ! 🙂 Adott egy gyermek aki beteg orvosi szempontból ! A lelke viszont ép, és amikor a környezete valakinek depressziós, és érzi, hogy nagy a baj, akkor hatalmas teher rakódik a lelkére ! Zalánnál más a helyzet… Sokan szeretik, sokan aggódnak érte, imádkoznak érte, nem azt látja amit a “hibás sejtek” miatt kellene éreznie.. Azt érzi, hogy az élet jóóó, így élni akar, és a lelke erős, és a gyerekek még tudják azt az igazságot, hogy “minden látható a láthatatlanból áll elő” ! A sejtek betegek, de se nem romlik, sem nem javul Zalán orvosi szempontból stagnál.. Miért? Biológiai szempontból össze kellene omolnia a szervezetnek, leépülés…stb.. Deeeee mivel a lelke nem erre van hangolva, így nem “tud ” tovább betegedni, mert a betegség a szellemi háttérből táplálkozik. Itt viszont nincs tápláléka a ráknak, így egy “paradoxon” állt elő Zalán barátom esetében… (Paradoxon alatt állítások olyan halmazát értjük, amelyek ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük.) Úgy képzeld el mint egy kötélhúzás egyenlő erejű gyerekekkel.. Az győz aki tovább kitart, azaz a gonosz környezet táplálja a betegséget, a szeretet zsugorodásra kényszeríti, így a nagy sportolók Pl Amstrong kerékpáros olyan áttétekkel élt, hogy max 2 hónapot adtak neki… Hazament felült a kerékpárjára, és tekert, majd 3 év múlva tünetmentes lett, ma már sok gyerek apja, és a világ legsikeresebb kerékpárosa. Mert nem hagyta a látható leleteket a lelkébe szivárogni, csak a célra figyelt a lelke tipp topp. Zalán hasonló, győztes alkat, figyelmen kívül hagyja a “dünnyögőket” Ezért figyeltem fel rá, mert Ő más mint az átlag, így győztesként kezeljétek, és támogassátok. 💞 ”

Eddig az idézet a teljesség igénye nélkül. Nekem ez a néhány sor este rengeteget segített.

Tényleg a feladás küszöbén érzem most magam. Néhány önmagát embernek mondó élőlénynek szúrja a szemét, hogy Zalán nem egész nap fekszik és sír, hanem felkel, játszik, nevet. Van, aki temetné, nem segít a gyógyulásban, de szívesen ad majd a temetésre. Pedig mi po t nem ehhez kértünk segítséget, hanem ahhoz hogy éljen, játsszon, nevessen!

Sokszor voltam már padlón, de ezek a rossznyelvek mindig arra kényszerítettek, hogy az erőmet összeszedve ezerszeresen harcoljak és ne hagyjam magam, Zalánt! Most sem fogom! A karma pedig dolgozik halkan, csendben… Az egyik kedves volt ex, aki már nagyon régóta ex szerencsére és akire nagyon nem vagyok büszke, mert azóta lecsukták többek között emberölési kísérlet miatt (is) és aki most bőszen hirdeti ellenünk az igét, mint nagy mentős, orvos, stb, pedig már első évben kirúgták az egyetemről… No, az ő anyukája mondogatta régen; egyszer mindenki megjön! Így lesz!

Zalán pedig meggyógyul! Mert az életemet teszem erre!