A napunk még mindig a betegségről, de inkább már a gyógyulásról szól. Mit is mondhatnék? Lehet inkább semmit, mert bármit írok egyesek kiforgatják és ők mindent jobban tudnak. Nekik üzenem, ennél nagyobb örömül soha ne legyen az életben, minthogy belerúgnak egy beteg gyereket nevelő családba!

Mi igyekszünk gyógyulni és egyúttal talpon maradni. Talán ez a legnehezebb. Egyre húz le a mély!

Sem jó kedvünk nincs, sőt, a kitartás is fogy. Ez pedig alapból rányomja a bélyegét a hangulatunkra. Hiába is írom, hogy nem könnyű, aki ezt nem érzi, annak hiába is magyarázom. Most ez van!

Mindig azt szoktam mondani, hogy majd lesz jobb. Ebben sajnos már nem hiszek. Megyünk amíg van erőnk, amíg kitart ami van. Hogy utána mi lesz? Kiderül sajnos rövidesen.