Hazaértünk. Ez is megvolt.

Reggelig beszéltem be magamnak, hogy minden rendben van, talán nem is kell a kemó. Aztán a szokásosan nehezen viselt szemcseppek és a gyors vizsgálat után megtudtuk az eredményt.

Zalánnak újabb kemót kell kapnia, illetve egy fagyasztásra is készülnünk kell, mert sajnos már látszik a retinán, mi szórta az áttéteket. 🙁 Van benne élet!

Így egy újabb szemcsepp és nagy sírás után került be Zalán a műtőbe. Előtte azért kapott fájdalomcsillapítót, illetve most már nyugtatót is, de… Sajnos ugyanúgy sírt és kiabált értem, mikor nyílt a műtő ajtaja és be kellett mennie.

Pontosan nem tudom mennyi ideig volt benn. Talán 3/4 órát. Messziről hallottuk, hogy sír, így tudtuk, hogy érkezik. Amint átvettem, már nem volt gond. Betakargattam a kedvenc delfines plédjével és már aludt is.

Nagyon sokat aludt, valószínűleg a műtőben kapott nyugtató és fájdalomcsillapító miatt. Kétszer felkelt, de csak 1-1 szó erejéig, aztán vissza is aludt. Annyira volt fenn, míg elmondta, milyen fájdalomdíjat szeretne, apa pedig rohant és megvette neki.

Nagyon sokára sikerült annyira felébreszteni, hogy tudott inni, majd utána enni is, de utána már nagy gond nem volt, leszámítva azt, hogy először nem akarta kinyitni a szemét. De csak kinyitotta!

Sajnos egy hét múva ismét menni kell. Akkor nehezebb is lesz, hiszen a fagyasztás egy meglehetősen fájdalmas dolog. 🙁 Tisztában vagyunk vele, mégis be kell vállalnunk sajnos az ő érdekében. De még mi se tudjuk hogy lesz, hogy fogjuk vele megértetni, hogy erre az ő érdekében szükség van. Ezek nehéz dolgok. Bennünk is csak a kérdőjelek vannak, igaz, az tömkelegével…

Most megpróbálunk kicsit pihenni. Megpróbáljuk magunkkal elhitetni, hogy rosszabb már nem lesz. Pedig tudjuk, hogy lehet… De nem lesz! Aztán … Mi se tudjuj hogyan tovább!

Ma volt egy látogatónk is a kórházban, aki csupa finomságokat hozott Zalánnak. Pont a legrosszabb pillanatot sikerült elcsípni, mikor Zalán kijött a műtőből, mégis nagyon jól esett a figyelem! Nagyon szépen köszönjük!