2019.02.20.

2019.02.20.

Szerda van, 2 napunk maradt. Lassan el kell kezdenünk felkészíteni Zalánt az előtte tornyosuló akadály leküzdésére.

Alapvetően nem gondolom azt, hogy ha az elkövetkezendő 2 napban ezerszer elismétlem neki, hogy mi fog történni, akkor könnyebben fogja viselni, hiszen a félelem mégis csak félelem, a fájdalom pedig akkor is fájdalom marad. Sőt, inkább azt gondolom, hogy ezzel csak erősíteném benne azt, hogy igenis fájni fog, mert fájni kell, ezáltal pedig mégnagyobb félelmet generálok benne.

Amiben hiszek, hogy egyszer elmondom, ha van kérdése, akkor pedig válaszolok. Ha megkérdezi, hogy fájni fog-e, igazat kell mondanom, hiszen át nem verhetem akkor sem, ha tudom, emiatt elsírja magát, mert előre fél. De elmondom neki, hogy kapni fog gyógyszert, fájdalomcsillapítót és ott leszek, segítek. Konkrétan nem tudom ez neki akkor mennyit fog segíteni, hiszen ha emlékeztek, mikor utoljára műtötték, komoly fájdalmai voltak hetekig és szintén hetekig küzdöttünk a reggeli szemnyitással és esti szemlehúnyással.

Én a lelkem mélyén úgy készülök, hogy ismét át kell esnünk ezen. 🙁 Sokat segítene, ha ebben az időszakban oviba járhatna, mert talán kicsit kirángatná a félelemből és talán kicsit el is felejtené a fájdalmát, azonban most el van tiltva az ovitól, hiszen egy alap nátha is meghiúsíthatja az altatást, amivel minden kezelés, illetve műtét jár.

Ezekben a 6 napokban, mikor nem Budapesten vagyunk, igyekszünk a lehető legnagyobb biztonságot jelenteni számára úgy, hogy a többiek se veszítsenek semmit belőlünk. Azt hiszem, ez van akinél túl jól sikerült, mert éppen tegnap tudtam meg Jázmin pszichológiai vizsgálatának értékelését, miszerint annyira kötődik hozzám, hogy ezért nem keres barátokat, barátnőket. Neki én vagyok a minden. 😱 Megtisztelő, persze! De 12 éves és lassan másfelé kellene kacsintgatnia. 😁 Természetesen őt is imádom, ahogy a többieket is, egytől egyig és mindegyikre mérhetetlenül büszke is vagyok!

Zalánra visszatérve. A héten megismerkedtünk az iskolával, az elsős tanárnénivel, az igazgatóbácsival. Mindenki nagyon kedves és aranyos volt Zalánnal, aki bár nem ujjongva, de egyre jobban várja az iskolát és mondogatja, hogy ő már igazi nagyfiú, hiszen iskolába megy. Idei évtől vezette be a helyi iskola az ovisuli programot, így a nyári szünetig még kétszer is lesz alkalmunk egy ilyen rövidke ismerkedős programon részt venni. Szép dolgok készültek ott a tanárnénik segítségével, én pedig büszkén figyeltem, hogy Zalán milyen talpraesetten állja meg a helyét a leendő első osztályosok között.

Természetesen most is vannak álmok, vágyak, mint mindig, de ezek az utóbbi időben szinte naponta változnak, így úgy gondolom, ezek nem is akkora jelentőségűek, amiket feltétlenül teljesítenem kellene. A fájdalomdíjak továbbra is jelentős szerepet játszanak a kezelések után, de ezeket igyekszünk is megadni neki. Talán egy kis vigaszt nyújtanak azokban a nehéz órákban. Főleg, ha a segítségükkel sikerül kinyitni a kis szemeket. 😀 Akkor tudjuk, hogy megérte, bármennyibe is került.

Idén nem akartam, de végül Zalán kérésére ismét megrendezzül a szülinapját. Természetesen most, hogy ismét kezelni kell, már én is azt mondom, igen, jogos a kérése és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez ismét sikeres legyen. A tervek szerint május 4-én fogjuk tartani, a többi még kiforratlan, attól függ, Zalán kiket szeretne meghívni. De mindenkit szeretettel látunk a szokásos rend szerint. Ajándékot nem kérünk, csak egy önfeledt délutánt. Aki ebbe beszáll mellénk és támogatja Zalánt a küzdelemben, azt szívesen látjuk! <3

Ha nem gond, akkor holnap nem írnék posztot illetve valószínűleg pénteken sem. Ezek a napok már hatalmas feszültséggel teltek, amiket nagyon nehéz túlélni. Sokszor magunkkal és egymással is viaskodunk. Nehéz a többiek szemszögéből nyugodt családnak maradnunk a teher alatt, de meg kell tennünk, ezért ebben az időszakban csak akkor fogok írni, ha már akkora a feszültség, hogy azt ki kell adnom. Ugyanis sokszor ez segít. Hogy valahol leírhatom, valakinek elmondhatom. Köszönöm, ha velünk vagytok, támogattok, olvastok! <3


One thought on “2019.02.20.

  1. Vidámabb napot kívánok nektek. Drága kicsi Harcos, harcoljon kincsem🐰, végén minden jó lesz meglátod, bár tudom addig még hosszú az út. Nektek Enikő erőt és kitartást. Mindenesetre nem könnyű az életetek.
    👁️💐💝🤩

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

3 × négy =