Mai napra félreteszek minden rosszat. Nem foglalkozom (vagyis igyekszem!) a katasztrofális anyagi helyzetünkkel, a megoldhatatlannak látszó közelgő húsvéttal, a visszautasított hitellel és a kifizethetetlennek tűnő villany elszámolóval sem.

Mert ma egy olyan nap van, amiért 2013.augusztus 1-e óta küzdöttünk, hogy elérjük!

Ma beirattam Zalánt az iskolába. Szeptembertől elsős lesz! 🙂 Ez egy hatalmas dolog. El se tudom mondani mennyire. Hiszen akkor, mikor kiderült a betegsége, erre nem sok esélyt láttam. Zalán lát! Ha csak egy szemmel is lát tökéletesen, de akkor is! Nem kell speciális iskola, igazi nebuló lehet. Igaz, magántanulóként, de kit érdekel? Majd eljön az az idő is, mikor rendes, iskolába járó diák lehet. Biztos vagyok benne!

Ahogy eddig is, ezután is az álmainak fogunk élni. Mert megígértük! Amíg ő küzd, mi is. 🙂 Amit eddig tudtunk, megmutattunk neki. Azt is milyen gyönyörű a világ, ami körülveszi. Ennek köszönhetően imádja a virágokat, az állatokat és minden felé nyiltan fordul. Ki tudja és ki is fejezi a szeretetét, az érzelmeit. A kritikák kapcsán sokszor elgondolkodtam, hogy vajon jól tesszük-e, nem kényeztetjük-e el, nem lesz-e ezektől akaratos. De eddig nem találtunk erre utaló jeleket, illetve a Zalánnal foglalkozó szakemberek sem. Igen, működik a dolog.

Most a következő állomás a születésnap, mert már most, előzetesen jónak tűnik. Lesz állatsimogató és sok más is. Nagyon várja és mi is nagyon várjuk! Szeretnénk neki ismét köszönetet mondani, hogy egy újabb éven keresztül küzdött, pedig ebbe az évbe talán 4 kemó és minimum 1 műtét (már nem is emlékszem pontosan) is belefért. És nem adta fel! És most iskolás lehet! Tudjátok milyen hatalmas dolog ez nekünk?

Továbbra is azt kérem mindenkitől, aki egy kis szimpátiát érez Zalán iránt, küldjön neki május 4-ig egy születésnapi képeslapot és mi az összeset egyben átadjuk és felolvassuk neki! <3