2019.07.03.
Nem is tudom hányszor írtam már le, hogy addig boldog a napom, míg reggel, az első pár percben nem tudatosul bennem, milyen helyzetben vagyunk. Ez most, ma is így volt. És itt most elsősorban egyáltalán nem a kifizetetlen számlákra gondolok, bár azokból is maradt múlt hónapról vagy 20 ezer ft-nyi. Hanem magára a helyzetre, az idegtépő várakozásra, amit megint kénytelenek vagyunk tűrni. A tegnapi nap felért egy maratoni futással. Aki volt már ilyen altatásos MRI vizsgálaton Budapesten, az tudja ezt….