2020.08.07.

2020.08.07.

Hogy is kezdjem, hogy folytassam? 🙂

Tegnap ismét lefutottunk egy kört. Papírforma eredmény született, erre is számítottam. Természetesen minden rendben van!

Most, hogy letelt a legkritikusabb 6 hónap ( igazából már 7 is), kezdem elhinni, hogy igen, sikerülni fog! Igaz, amit Zalànnak mondtam 2019. november 27-én este! Elűztük a gonosz manókat és a professzor bácsi olyan kaput épített a szemébe, hogy nem tudnak visszajönni!

Naponta beszélünk itthon azokról a sötét napokról, elevenítjük fel a rossz és jó emlékeket, hogy mielőbb fel tudja dolgozni Zalán (is), ami akkor történt. Sajnos nem múlt el nyomtalanul, Zalán kicsi lelkében hatalmas károkat okozott az a feszített tempójú pár téli hónap. Ezért igyekszünk sokat beszélni, beszélgetni. Most már könnyebb, hiszen a 7 év dacára most már tudunk egy éles kontrasztot állítani elé, hiszen már mondhatjuk, hogy sikerült!

Zalán 7 hónapja tünetmentes és bár minden nagyon-nagyon nehéz volt és rengeteg minden, sajnos a legfontosabb, a mindig biztos és összetartó családunk  is odaveszett, de most már elmondhatjuk, hogy megérte! A legjobb döntést hoztam tavaly, mikor megszólalt a vészcsengő belül, hogy itt az idő, menni kell!

Lehet furcsán hangzik, de arra biztatok most minden kis sorstárs szülőt, ha nem vagytok 1000%-ig biztosak abban, hogy minden rendben megy, ha csak egy icipici kétségetek is van, merjetek lépi. Legrosszabb esetben megnyugodtok, hogy mégis minden rendben van és azon az úton jártok, amin kell. Sajnos mi, mint kiderült, egy egészen más úton jártunk a sok műtéttel, az ismételt szisztémás kemoterápiával és a sok-sok elvesztegetett idővel, felesleges fájdalommal. De miután megmutatták a helyes utat és kitartottunk, kicsit fellélegezhetünk. Minden rendben van! És ezt nem győzöm magamban is tudatosítani!

Sikerült! Megcsináltuk!

Zalánra ezen a nyáron már valóban a medence, a bicikli, a roller és a valódi gyerekkor várt. Hamarosan az Erzsébet programnak köszönhetően néhány napra nyaralni megyünk. 🙂 Tavaly szó sem lehetett róla a kemók miatt, tavalyelőtt mindössze 1 napot voltunk, mikor Zalán törökjeit néztük meg Kőszegen, ahova természetesen idén is menni szeretett volna, de hát minden nem fér bele az időbe. 🙂

Hiszen még van egy kis házi feladat is a nyárra, amit a hamarosan kezdődő második osztály előtt be kell fejezni. 🙂 Hihetetlen elmondani! 7 éve Zalán 3 hónapos volt. Csenge kiscsoportos, Jázmin leendő első osztályos, András felsős volt. Most pedig? Zalán a 2., Csenge az 5., Jázmin a 8., András pedig egy újabb első évfolyamot kezd. 🤔 Mennyi idő eltelt ezzel a nehéz harccal!

Nem akarok átmenni negatívba és ecsetelni a nehézségeket, így most már csak annyit írok, előttünk van még majdnem 1 hónap a nyárból, megpróbáljuk a legtöbbet kihozni belőle. Aztán sajnos készülni kell az iskolakezdésre. 🙁 De majd valahogy ez is meglesz! 🙂 A lényeg, hogy MINDEN RENDBEN VAN!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy hitt bennünk! Köszönöm a rengeteg jó szót, biztatást, ilyen vagy olyan segítséget, ötletet, tanácsot! Köszönöm mindenkinek, aki segít, aki figyel, aki követ bennünket! <3


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

kilenc − négy =