Utolsó nap a nyári szünetből.

Úgy keltem, hogy úristen, holnap már iskola! 😱😱 Vártam ezt a napot, hiszen Zalán végre igazi gyerek lehet. Részt vehet a torna és az énekórán is, anyáknakján ő is szavalhat és készíthet majd ajándékot. Több, mint 7 éve vártam erre a napra!

És mégis reggel olyan szorongás fogott el! Féltem! Megint itt él köztünk, köztetek a vírus, senki se tudja, hogy most pontosan mi következik. Digitális oktatás megint? Tantermi oktatás? Mindegyiknek megvan a maga hátulütője.

Új tanév kezdődik. Nekünk nehéz lesz. Talán minden eddiginél nehezebb. Zalánnak szorzótábla, Csengének felső tagozat, új iskola, új, tanulós tantárgyakkal. Jázminnal pályát választunk, bár egyelőre semmi konkrét elképzelés nincs. Andrásnak egy új világban, az egyetemen kell boldogulnia, nem is a legkönnyebb, de neki a legjobban tetsző szakon. Egyúttal ismét nagy fába vágja a fejszéjét, egy harmadik nyelvet kezd tanulni.

Nem tudni mi lesz, de valahogy majd csak túléljük. Remélhetőleg hamarosan elérjük azt az időszakot is, mikor ritkulni kezdenek a kontrollok és egyre kevesebb lesz a macera. 🙂 És talán már nincs is olyan messze, hogy elmondhassuk, Zalán betegsége nyugvópontra jutott és (legalább is a kamaszkorig) fellélegezhetünk.

Szeretném megköszönni annak a 2 embernek, aki az iskolakezdéshez segítséget nyújtott, illetve közülük egynek, aki 2500 (kettőezerötszáz) Ft-tal támogatott minket! Köszönöm szépen! Sikerült!