Nem is tudom hogy kezdjem és azt sem, hogy folytassam.
Zalánnal a mai napig egy küzdelem a reggeli szemnyitás. Miután kinyitotta már nincs gond egész nap és este sem. Csak az a fránya szemnyitás. Videót nem töltök fel, mert nem látom értelmét, de folyamatosan azon gondolkodom, hogy tudnám neki megkönnyíteni ezeket a perceket.

Ha hagyom, hogy majd kinyitja magától, akkor inkább nem nyitja ki. Ha noszogatom, akkor dacoskodik. Tudom, az elmúlt 8 év fájdalmát nem lehet meg nem történtté tenni, de ebben sajnos szimplán a félelem játszik szerepet, mert a szeme egyáltalán nincs beragadva reggel.
Igen, sajnos otthon nincs akkora tudás, hiába harsogják ezt mindenütt és Zalán ennek most keményen megfizeti az árát. Többször írtam már, hogy otthon egy szimpla fagyasztástól hetekig beragadt a szeme. Itt pedig nem. Otthon hetekig mosogattam langyos kamillás vízzel, hogy az összes csipát leszedegessem a szempillákról, hogy ne ragadjon be. Érdekes módon itt egyszer sem kellett még kimosnom és mikor Zalán összeszedi a maradék bátorságát, egy pillanat alatt kinyitja a szemét. Csak sajnos sokáig tart, míg megjön a bátorság és addig bizony megy az adok-kapok. 🙁

Mikor már kinyitja a szemét, nincs vele gond. Szemüveg fel, aztán mintha ne is lett volna előtte műsor. Lekötni viszont nagyon nehéz. Mindent csak pár pedig csinál és unatkozik. Igaz, itt nincsenek játékok de… Hát nem tudom, nehéz!
A dolgot nehezíti, hogy otthon se mennek úgy a dolgok, ahogy szeretném. Kedd után ma anyut vitte el a mentő. (Trombózis vagy szívelégtelenség. Trombózist azóta kizárták) 🙁 Idegileg így már túlságosan megterhelő. Mikor Zalánnak elmondtam, hogy mi történt a mamával, nagyon elkeseredett. Egyből kellett írni neki messengeren, hogy vigyázzon magára, mert ő kedvenc mama. Zalán ezt üzente neki!
Később, mikor már tudtunk beszélni, Zalán mondta is neki, hogy gyorsan gyógyuljon meg, mert ha ő nem lesz, akkor kit fog szeretni? Mert ez a mama az, aki mindent megad neki. 🤔 Pedig neki sincs semmije! Összeszorult a szívem! Őt nem veszíthetjük el! (Pedig sokszor halálra idegesít! 🙂 )

Mivel a kórházban nem kapott megfelelő ellátást, sőt, le is szúrták, hogy minek ment be (háziorvos küldte be mentővel!), úgy gondolom, sajnos magánutat kell keresnünk neki. Majd ha otthon leszek! Addig pedig bizakodunk, hogy nem történik semmi olyan, aminek nem kellene.

Bocsánat, ma nem vagyok túl jó idegállapotban! Holnapra összeszedem magam, ígérem!