2022.01.06.

2022.01.06.

Olyan deja vu-m volt, mikor elindultunk otthonról, hiszen napra pontosan 2 éve is megtettük ugyanezt azt utat. Semmi rossz megérzés nem volt bennem, bár a szívem fájt, hogy otthon kellett hagyni ismét a családot. 

Már napokkal előbb rámtelepedett az az üresség, pontosabban talán magamra erőltettem, hogy ne fájjon ismét a búcsúzás. A csomagolást is az utolsó pillanatig halogattam, mert semmi kedvem se volt elindulni. Ismét! Megint szembenézni a betegséggel úgy, hogy nem tudtam ki nevet kinek az arcába. Bár mint írtam, rossz megérzésem nem volt és szinte biztos voltam benne, hogy csak megyünk és jövünk. 

Az út nem volt a legegyszerűbb, mert Ausztriában az eső locsogott, Németországban és Svájcban pedig a hó. De nem volt mit tenni, hiszen vártak, érkeznünk kellett és Zalán látását egy “kis” hó miatt nem fogjuk kockáztatni. Szerencsére az úton nem maradt meg, így csak a látási viszonyok voltak rosszak, de haladni lehetett. Zürich környékén pedig a nap is kisütött. 🙂 

Lausanne előtt 60 km-rel kaptuk az e-mail-t, hogy ismét egy kis változás lesz az altatással, illetve a vizsgálatokkal kapcsolatban. Gyors telefonos egyeztetés következett, majd meg is kaptuk a további instrukciókat. 

Lausanne-ba érve a sok ülést kipihenve még tettünk egy nagy sétát a belvárosban (abban a reményben, hogy Zalán kellően kifárad-> nem sikerült!), egyben lelkileg felkészültünk az előttünk álló napra. 

Reggel, mikor a kórház előtt elfutottunk a boltba, jött egy rossz érzés, de próbáltam magamtól elhessegetni és csak a célra koncentrálni, hiszen az nem történhet meg, hogy megint nagy baj legyen! Persze azért a kis ördög elég erősen ott motoszkált bennem, hogy mi van, ha… Egész nap birkóztam vele!

Valamiért azt gondoltam, hogy mivel a többi időponthoz képest ma korábban kellett mennünk, biztos előbb végzünk majd. Hát, ez nem sikerült! A legjobban emberpróbáló ismét az éhezés, szomjazás volt ami nem csak Zalánnak, hanem mindenkinek megterhelő. De ez sajnos ezzel jár.

A szokásos látásvizsgálaton Zalán saját véleménye szerint rosszabbul teljesített. Kicsit furcsa volt, hogy a kisebb betűket látta, a nagyobbakkal küzdött. Ma valamiért nem volt formában vagy csak rájött, hogy simán szórakozhat velünk. 🤔

Ma a divergálás fokát nem vizsgálták, hogy miért azt sajnos nem tudom. Az Optos fotózás és a többféle OCT vizsgálat kimerítette Zalánt.

Ahhoz, hogy a bal szemében lévő elváltozásokat követni lehessen, Zalánt és a gépet is egy bizonyos szögbe kell állítani, ami sokszor nem is olyan egyszerű. Ha sikerül, akkor is mozdulatlannak kell maradnia hosszú percekig, hogy a retina folytonossága követhető legyen és a minőség is megfelelő legyen. Ezek egy 8 éves örökmozgó gyereknek nem is olyan egyszerű feladatok, de ez szükséges ahhoz, hogy a lézer amivel a vizsgálatot végzik, maximális részletességgel végig tudja pásztázni azokat a területeket, ahol esetleg gond lehet. De ez ismét sikerült és Zalán joggal nagyon büszke is volt magára. Ezután minden a már megszokott rendben zajlott. 

A konzultáción most csak a doktornő vett részt, a professzor jobb keze. Részletes tájékoztatást most nem kaptunk, röviden és tömören közölte, hogy alapjában véve most jónak tűnik amit lát, de természetesen szorosan kontrollálni kell a folyamatot, hogy adott esetben azonnal kezelni lehessen és ne kerüljünk ismét nagy bajba, hiszen a daganat széle (és általában ott szoktak újabbak megjelenni) nincs 1mm-re sem a látóidegtől. A koronavírus viszont nagyon megnehezíti most az utazásokat. 🙁 

Nagyon örülök, hogy ha teljesen pozitív híreket nem is kaptunk, hiszen Damoklész kardja továbbra is a fejünk felett lebeg, legalább rossz hír nem volt! Ez is egy részsiker most és el se tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy hamarosan ismét megölelhetem a lányokat és leülhetek velük matekozni, németezni. Csengével együtt készülhetek a következő töri vagy természet dolgozatra és ha minden jól megy, a járvány miatt azért szabályozott kereteken belül, de Zalán ismét mehet iskolába. Ez most egy újévi ajándék nekem! ❤️❤️❤️

Tudom, tudom! Nem szabad még mindig elhinni, hogy nyertünk! De legalább ismét egy lépést tettünk felé és sok apró lépéssel egyszer el fogunk érni a célig. Zalán látni fog és egyszer egészséges felnőttként élheti majd az életét. 

Ehhez viszont még kell a ti segítségetek is! Legutolsó információim szerint még nem gyűlt össze a 2022-es évre szükséges összeg, ezért kérem, hogy ha tehetitek, támogassátok Zalán kezelését és az ezzel összefüggő költségeket (gyógyszerek, utazás, szállás, étkezés). Minden egyes Forintnak nagy hasznát vesszük és köszönjük szépen mindenkinek, aki segít! 

Lépéselőnyben Zalán Egészségéért Alapítvány

OTP Bank

11737007-23725209

Külföldről indított utalások esetén:

IBAN: HU17 1173 7007 2372 5209 0000 0000

SWIFT(BIC): OTPVHUHB

PayPal: lepeselonyzalan@gmail.com

Adószám: 19235925-1-08


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennégy − tizenkettő =