Még mindig láztalanok vagyunk szerencsére. Azért összekészítve ott áll a sarokban a táskánk rajtra készen, hátha mégis menni kell! Azért reméljük erre nem kerül sor!
Közben több dolgot is megtudtam a külföldi gyógykezeléssel kapcsolatban. Többek között azt, hogy maga a kezelés kb. 10.000 CHF-ba kerül, amit elvileg optimális esetben az OEP is kifizethet, viszont csak utólag. Tehát először mindenképpen elő kell teremteni a pénzt. Amivel bár haladunk, de még nagyon messze vagyunk a céltól sajnos.
Persze az ember fejében több lehetőség is megfordul, mikor mit hogyan kellene tenni. De túl sok a ha…
Ha az OEP nem fizeti ki, akkor is össze kell szedni a pénzt. Ha az OEP utólag kifizeti, akkor is nekünk kell azt megelőlegezni, de akkor visszakapjuk később (vagy legalább egy részét). Ebben az esetben a pénzt a lakhatásunkra tudnánk fordítani, egy igazi otthonra, ahonnét nem pereg a falról a penész és nem kell minden reggel vödörbe szedni a békákat a fürdőszobában a fürdőkád alól és kilakoltatni őket… Ezer a ha és még mi sem tudjuk hogy lesz. Azért álmaink vannak, de ennek így is kell lenni, mert nem is él az az ember, akinek nincsenek álmai! A terv pedig elsősorban az, hogy Zalán meggyógyuljon! Ez nem álom! Ez nem lehet álom! Ennek így kell lennie!
Közben hívott a doktornő is, hogy ha szerdán megyünk, megvizsgálná Jázmint is, Zalán pedig a 28-i kemoterápia előtt. Csak remélni tudjuk a legjobbakat. És nagyon rossz a bizonytalanság!
Most be is fejezem az írást még mielőbb még negatívabb dolgok is eszembe jutnak!
Zalán elkezdett hangosan kacagni és nekem most ez a legszebb zene. Pedig nem az első gyermekem!
Ha ugrálok vele, egyből felcsendül a kis angyal hangján a boldog kacagás. És ez így jó! Még nem ért semmiből semmit. Közben pedig belegondolok, hogy az élete van veszélyben! Még a látásáról sem tudok lemondani. A csillogó kis szemecskéjéről, ahogy rám mosolyog! Hát még az életéről! Bele se merek gondolni, pedig sajnos mindig ott van a “ha” és nekem túl sok az a “ha”! Mindenkinek nagyon köszönök minden segítséget, ezáltal jutunk mindig közelebb a gyógyuláshoz.