2013.11.25.

2013.11.25.

Sajnos a napjaink megint nem úgy alakulnak, ahogy szerettük volna!
Mint 3 hete a doktornénink felhívta a figyelmünket, hogy rendkívül fontos a 3 hetenként ismételt műtét, a kisebb gyerekeket már 1 héten a tervezett műtét előtt kivettük az iskolából, óvodából. Sajnos ennek ellenére Jázmin múlt hét csütörtökön náthás lett, Csenge pénteken, szombaton már lázas is volt, ma pedig Zalán is náthás lett és köhög. 🙁 Így nagy valószínűség szerint megint csúszni fog a műtét. 🙁 Pedig annyira figyeltünk, elkülönítettük őket, nem is engedtük egymáshoz közel, külön aludtunk, stb… Mégis! És már nem tudom mit csináljak, mert ez így nem lesz jó!
Félek! Mert a daganat sajnos előbb-utóbb áttétet fog adni, ha nincs rendszeresen megműtve. Nem akarom őt elveszíteni! Sokszor mikor elalszik és mellette fekszem, csak nézem és csaponganak a gondolataim! Az nem lehet, hogy elveszítsem! mennyire boldog lennék, ha egészséges lenne! érdekes módon értékelődtek át a dolgok így a betegség miatt. Régen az volt a legnagyobb gond, ha nem volt pénz! Most egy zokszó nélkül felcserélném az életünket a betegség előttire! Nem érdekelne semmi, csak az, hogy Zalán egészséges legyen! 🙁
Ezer lehetőség megfordult a fejemben, hogy lehetne ezt a kialakult helyzetet megoldani! Gondolkodtam azon, hogy mégiscsak bérelni kellene egy lakást Budapesten nekem és Zalánnak, hogy a fertőzésveszélyt minimalizáljuk. De ez sem járható út, hiszen apának dolgoznia kell és ha nincs senki, aki vigyázzon a gyerekekre, akkor ő sem tud dolgozni! Teljesen elkülöníteni csak úgy lehetne Zalánt a többiektől, ha egy külön szobát, fürdőszobát sikerülne neki kialakítani. A hely megvan, csak a pénz és a szakértelem… Ez az, ami hiányzik, hiszen ez nem egy kis munka lenne! Van egy használaton kívüli hatalmas szobánk, annak egy részét le lehetne választani, a spejz pedig átalakulhatna akár fürdőszobának is! De hogy?!
Így karácsony közeledtével az emberben felerősödnek az érzelmek. Újra és újra elgondolkodom azon, mi lesz, ha mégsem sikerül Őt megmenteni! Az nem lehet! Azt nem élném túl! Mikor megtudtuk, hogy Zalán beteg, még azon aggódtam, fog-e látni! Ma már az életét is féltem! Már mindennel kibékülnék, csak Ő maradjon meg nekem! És elkeserítő, hogy nem tudom még mit tehetnék érte…
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki velünk érez, aki segít nekünk ebben a harcban!


One thought on “2013.11.25.

  1. Minden elismerésem a Tiétek!!!Szomorúan olvasom a blogodat és imádkozom értetek.Imádkozom azért,hogy ezt a szörnyűséget túl éljétek mindannyian,hogy legyen olyan ember aki tud segíteni Nektek.Hinnetek kell a gyógyulásban.Jobbulást a kis betegeknek és mielőbbi gyógyulást!!Gondolatban sok édesanya van melletted és fogja a vállad.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

három × kettő =