2013.11.13.

2013.11.13.

Újra utaztunk, újra Budapestre, újra a gyermekklinikára.
Ez a nap mégis más volt, hiszen most Csengét is vinni kellett. Mivel a retinoblastomát, főleg a kétoldali változatát örökletesnek tartják, fontos volt, hogy Zalán testvérei is meg legyenek vizsgálva. Jázmin már szeptemberben túlesett a vizsgálaton, most Csengén volt a sor. Róla tudni kell, hogy ő amolyan örökmozgó. Soha egy pillanatra sincs megállás mellette. Ha netán egy pillanatra le is ül, a szája tovább mozog, fecseg-locsog. Amúgy egy tünemény, de iszonyú fárasztó vele egy nap! 🙂
Fél 8-kor indultunk és immár szokásunkhoz híven megálltunk az autópályán a McDonald’s-nál, hogy Zalán tudjon enni, a fiuk pedig igyanak egy kávét. Gyors szopi aztán folytattuk is az utat. 3/4 10-kor már ott is voltunk a Tűzoltó utcában. Extra gyorsan levetettük a vért, hogy Csengével gyorsan át tudjunk menni a Mária utcába a szemklinikára, hiszen így beszéltük meg Maka doktornővel. Előre féltünk ettől, hiszen Csenge tényleg nem egy egyszerű eset, de olyan empátiával és türelemmel viselkedtek velünk, hogy Csenge is pár pillanat alatt átesett a vizsgálaton, csak a szemcseppnél pityergett kicsit. De ez semmi volt ahhoz képest, amire tőle számítottunk. Ahogy számítottunk is rá, Csenge szeme is rendben van! 🙂
Mivel még hátra volt az orvosi vizsgálat, gyorsan visszamentünk a Tűzoltó utcában, ahol megkaptunk a vérképet is. A doktornő mondta, hogy a vérkép rendben van, az orvosi vizsgálat során sem talált szerencsére semmi különöset. Ennek nagyon örültünk! A doktornő felhívta a figyelmünket, hogy Zalánt mindenképpen meg kell óvni a fertőzésektől, az egész családnak javasolt beadatni az influenza elleni oltást. Fel kell vennünk a kapcsolatot a Szent László Kórházban lévő oltási tanácsadóval is, bár a kemoterápia végétől számított 1 éven belül nem tanácsos védőoltást kapnia Zalánnak, de majd ott pontosan fognak tájékoztatni mindenről. Várakozásainkkal ellentétben korán végeztünk és indulhattunk is haza. 🙂
Most, hogy közeledik a karácsony, sokat gondolkodom mit kaphatna Zalán élete első karácsonyára, amikor még biztos, hogy lát! Ezer ajándék átfutott már az agyamon, de ezek mind olyan horribilis összegbe kerülnek, hogy nem hiszem, hogy ezt megadhatnánk neki. 🙁 Gondoltam tanulóasztalkára, járássegítőre, mássz utánam mackóra… És közben elönt az aggodalom! Mi lesz ha jövőre már nem fog látni? 🙁 Bele sem merek gondolni! Szeretnék neki mindent megadni még akkor is ha tudom, erre nem fog emlékezni akkor sem, ha netán megtörténik az, amit nem szeretnék,elveszíti a látását. De talán ahogy a blog elején is írtam…álmodni fog róla…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

13 − 4 =