Holnap ismét útra kelünk. Célunk a Tűzoltó utcai Gyermekklinika. Onkológiai gondozásra megyünk.

Ilyenkor mindig benne van az emberben a félsz. Mi van, ha találnak valamit, mi van, ha valami más is van… Mióta felültünk erre az érzelmi hullámvasútra, nincs nyugalom. Folyton valami miatt aggódnunk kell. Először a kemoterápia miatt, majd jöttek a műtétek, most a kontrollok (és folyamatosan a műtétek)… És sajnos még nagyon messze van a gyógyulás. 🙁

De kitartunk, nem adjuk fel! Próbálunk csak előre nézni, csak a gyógyulásra koncentrálni. Ehhez nagyon sok erőt ad az a sok visszajelzés, amit tőletek kapunk! Köszönjük, hogy segítetek minket, hogy mellettünk álltok!

Ennek ellenére az utunk nem könnyű és sajnos nem kevés rosszindulat is körülvesz minket. De nem adjuk meg magunkat! Küzdünk!

Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, mikor szembesültünk ezzel a szörnyűséggel. Akkor nem tudtam hogy fogjuk ezt túlélni! Még most sem tudjuk pontosan hogy lesz. Nagyon nehéz! Főleg lelkileg, hiszen Zalán egyre nagyobb! Műtétek alkalmával már nem is olyan egyszerű vele. Már fél a szemcseppektől, ha csak leteszem egy idegen helyen az ágyra, már sír. A szívem szakad meg érte és nem tudom hogy tudnám neki megkönnyíteni az előttünk álló jó hosszú időszakot, hogy minél kevésbé sérüljön! Sokszor kapom azon magam, hogy saját magamra haragszom annak ellenére, hogy a doktornőnk elmagyarázta, semmilyen ráhatásom nem volt arra, hogy Zalán ilyen beteg legyen. Sajnos az összes testi sejtje hordozza a hibás RB gént. 🙁 Emiatt aztán ez nem is egy egyszerű rák! 🙁

Már csak 8 nap van Zalán első karácsonyáig. 🙂