Onkológiai kontrollon voltunk Budapesten. Szegénykémet négyszer szúrták meg, mire meglett az a fránya véna. A végére már annyira sírt szegény, hogy hányt! 🙁 Zalán vérképe rendben van szerencsére. Mivel utoljára augusztus elején volt MRI-n Zalán, ezért a doktornőnk előjegyeztette február elejére a következő altatásos MRI vizsgálatra. Erre azért van szükség, hogy kiderüljön, szóródott-e a daganat, adott-e áttétet esetleg az agyba. Nagyon reméljük, hogy nem!
Borzasztó, ha egy gyerek! Még ha csak egy megfázás, egy kis köhögés, az ember akkor
is aggódik! Hát ha még valami komolyabb! Az pedig, ha az életéért kell aggódni, egyszerűen
felfoghatatlan. Így karácsony közeledtével még rosszabb! Az ember mindig szereti a
gyerekeit, nem csak karácsony táján, de elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy jövőre
már lehet nem úgy fogja megélni Zalán a karácsonyt, ahogy mi. És csak remélni tudom, hogy
még sok-sok karácsonyt fogunk úgy eltölteni, hogy ölelhetjük, szerethetjük! Bele se merek
gondolni mi van, ha nem…
Sok mindennel próbálkozunk, mert egyszerűen minden lehetőséget meg szeretnénk ragadni, mert egyszerűen nem tudjuk, hogy mi vezet végül a gyógyuláshoz. Zalán kap búzafűlét, gránátalmalét, Béres-cseppet, D-vitamint, C vitamint… És még mindig tehetetlennek érzem magam. Kértünk távgyógyításban segítséget, van egy ember, aki energiát küldd Zalánnak! Olyan jó lenne, ha valaki meg tudná mondani biztosan, hogy teljesen meg fog gyógyulni. De nincs ilyen ember! Ezt csak Isten tudhatja! Rengeteget imádkozom és kérem Istent, hogy hallgasson meg! Hogy ne vegye el tőlünk Zalánt!
Ez a karácsony nagyon szép lesz! A legszebb azért, mert együtt lesz a család! Mert ennél szebb és jobb dolog nincs is az életben. Viszont biztos, hogy el fog szorulni a szívem. 🙁
Nagyon szépen köszönök mindent nektek, akik segítetek elviselni az elviselhetetlent és hogy legalább a karácsonyunk nem a túlélésről, hanem a valódi ünnepről fog szólni. 🙂