Próbáljuk élni a mindennapokat. Nem megélni, túlélni! Próbálunk nem is gondolni Zalán betegségére, mert abba beleőrülnénk! Nem kis dolog a 4 gyerek mindennapjait összelogisztikázni, de megoldható.

A kicsikkel játszani, a nagyokkal tanulni, de úgy, hogy közben Zalánnak is elég figyelem, móka és kacagás jusson, hogy legyen kedve, ereje a gyógyuláshoz, hogy akarjon is meggyógyulni!

A kezdeti nehézségek ellenére jól haladunk a hozzátáplálásban, már egyre több mindent fogad el. Igaz, a kedvence még mindig az, amiben répa is van! 🙂 Gyümölcslevekben viszont legjobb a barackosat szereti.

Amúgy egy nagyon helyes kis krapek! Iszonyatosan jó vele bolondozni, akkorákat kacag hangosan, hogy öröm hallgatni! A legjobban viszont az tetszik neki, mikor főzök. Kedvenc foglalatossága nézni, ahogy rotyogva fő az étel a gázon. 🙂 Ha olyankor elviszem onnét és nem látja, hangosan követeli, hogy igenis vigyem vissza! Bizony, megtanult raplizni! 🙂

Mindeközben újra szenvedünk a 2. fogacskával. Megint nem alszunk napok óta. Már annyira szenvedünk éjszakánként, hogy kb. éjfélre azt is megbánom, hogy egyáltalán lefeküdtem. A nyakamat rendszeresen elfekszem, mert ha Zalán végre elszenderedik, mozdulni sem merek, nehogy felébresszem, inkább leteszem a fejem ahogy csak tudom. Ezek a lopott 5 percek aztán nyakfájásban bosszulják meg magukat! De nem baj! Én mindent kibírok, csak ő tartson ki!