Korán keltünk és jó nagy gombóccal a torkunkban. Eljött ez a nap is! Egy kicsit (vagy túlságosan is) az igazság napja. Most minden kiderül! Hogy volt-e egyáltalán értelme az elmúlt 8 hónap minden küzdelmének, kínjainak! Természetesen bíztunk abban, hogy nem volt hiábavaló a sok kínzás, amit Zalánnak ki kellett állnia ez alatt az idő alatt!Reggel 5:30-kor indultunk, hiszen 9 óráig kellett megérkeznünk a Tűzoltó utcai klinikára, de előtte még az Rtl Klub 8:08-ba voltunk hivatalosak. Gyorsan Budapestre értünk és a stúdiót is egyszerűen megtaláltuk. Zalán az út teljes egészét átaludta, aminek nagyon örültünk, hiszen hatalmas volt bennünk a feszültség és jobb, hogy ő ezt nem érezte! A stúdióba 7:50-ig kellett megérkeznünk, de mi már 7:30-kor ott voltunk. Családias légkör, nagyon kedves emberek fogadtak! Ezúton is köszönjük szépen nekik! Kaptunk (volna) kávét, teát vagy amit csak akartunk, de nekem személy szerint 1 korty sem ment volna le a torkomon (ahogy egész nap nem is ment le!). Gyors smink, kis beszélgetés és már indult is az élő adás. Aki netán lemaradt róla, itt megtekintheti: http://rtlklub.hu/musorok/808/videok/244429 Az egész nem volt több 10 percnél, bár nekünk még ennyinek se tűnt. 🙂 Azt hittem, izgulni fogok a felvétel miatt, de egyszerűen annyira lekötött az előttünk álló nap nehézsége, hogy szinte azt sem tudtam hol vagyok. Gépiesen válaszolgattam a kérdésekre, jóformán fel sem fogtam az értelmét semminek. csak az járt a fejemben, mi vár még ránk. De utólag visszanézve az adást feltűnően összeszedettnek tűnnek a gondolataim. 🙂 Magamon is csodálkozom!Az adás után aztán indultunk is a kórházba, ahova 9 órakor meg is érkeztünk. Bejelentkeztünk a recepción és már mehettünk is az osztályra. Nem kellett sokat várnunk és már vihette is apa a kis embert, hogy vénát biztosítsanak neki az altatáshoz. Nagyon sírt! Már fuldoklott annyira! 🙁 A szívem szakadt meg érte! 🙁 De nem tehettünk mást, hagyni kellett, hiszen sajnos ez az érdeke! Kb. 10 perc alatt lett egy véna a kis lábában, oda kapott egy branült. Persze ezután cipőt nem is tudtunk egész nap ráadni, egész nap kézben cipeltük. Fél 11 tájékán szóltak, hogy elindulhatunk a Balassa utcai kórházba az MRI-re. Gyorsan átmentünk és ott még várakoztunk elég sokat.Itt kell megemlítenem, majdnem tökéletesen ismerem a magyarországi egészségügyi helyzetet, hiszen apa lassan 12 éve áldozza sokszor a velünk tölthető szabadidejét is az életmentésnek, így első kézből származnak az információk is… De azért… Az MRI a kórház 1. emeletén egy folyosónak olyan szakaszán van, ahol valahol nagyon közel van az ebédlő (vagy konyha?). Padok vannak kitéve a várakozáshoz. Kórterem, fektető nincs! A babák, kisgyerekek, akik éppen kijönnek a vizsgálatról, tehát kábán, jó néhányuk úgy, hogy alszik, a szülők karjaiban ülnek/fekszenek/lógnak… Nincs lehetőség lefektetni őket sehova, hacsak nem a fémpadra, hogy kicsit még a kábultságukat kipihenjék. Teszik mindezt úgy, hogy a vizsgálatra éhgyomorral kell érkezni, hiszen altatják őket, az altatástól esetleg hányingerrel küzdve, az átható kajaszagban… No, de ennyit az egészségügyi helyzet kis szeletéről!Fél 12 körül került be Zalán az MRI-be. Még sokáig hallottuk kintről, hogy sír értünk. 🙁 Aztán egyszer csak csend lett. Innen tudtuk, hogy már alszik. És jöttek a várakozás hosszú, hosszú percei, miközben reménykedtünk, hogy akik ott benn a felvételeket nézik nem találnak áttétet Zalán koponyájában. Majdnem 40 percet volt benn a vizsgálaton, de mikor kiadták már ébren volt. 🙂 Mosolygott és jelezte, hogy menjünk a tűzoltókészülékhez, mert ő azt halaszthatatlanul szét akarja kapni. 🙂 De hát azért mindent neki sem lehet ám! <3 Nemsokára kaphatott inni, majd mivel nem hányt, minden rendben volt, mehettünk vissza a 4 órás megfigyelésre a Tűzoltóba újra.