Ez a nap is nehezen indult, hiszen nagyon rossz éjszakánk volt. András
nagyon köhögött és hiába van saját szobája, minden áthallatszott. Jázmin
nagyon náthás, állandóan eldugult az orra, 5 percenként keltem fel hozzá
éjjel 1-ig. Minden egyes alkalommal felébredt Zalán is, de nem volt mit
tenni, hiszen apa éjszakás volt, tartanom kellett a frontot! Nagy nehezen,
de eltelt az éjszaka annak ellenére, hogy Zalán fél óránként ébredt fel,
mert nő a 8. fogacskája és nagyon megviseli. 🙁
Aztán reggel indulás előtt még el kellett vinnem a nagyokat az orvoshoz,
hiszen így nem mehettek suliba.
9-kor indultunk el otthonról, mert úgy volt megbeszélve, hogy 11-re legyünk
a szemklinikán. 3/4 11-re meg is érkeztünk. Fél 12 körül kezdtek
csepegtetni Zalán szemébe. Abban a tudatban voltunk, hogy mint mindig, most
is 3-szor kap szemcseppet, csakhogy annyit csúszott a műtét, hogy szegény
végül 5-ször kapott. 🙁 Egyre nehezebben viselte, a végén már nagyon sírt.
Mivel reggel fél 7-kor evett utoljára, már nagyon éhes, szomjas volt. Azt
sem tudtuk, merre menjünk vele, hova vigyük, hiszen akármerre is mentünk,
mindenütt volt 1-1 cumisüveg, kóla, akármi. 🙁 Már a pólómat tépte,
szopizni akart, de nem lehetett. 🙁 Nagy nehezen elaludt a karomban, mire
jött is az altatóorvos, hogy mehet Zalán. Végül 2 óra előtt pár perccel
került a műtőbe. Amíg benn volt, gyorsan elfutottam a közeli gyógyszertárba
kiváltani a nagyok gyógyszerét. 10700 ft-ot fizettem. Azt hittem megüt a
guta! 🙁 Utána visszamentem és nemsokára már jött is Zalán. 🙂 Most “csak”
1 órás volt a műtét. 🙂 Doktornéni szerint úgy néz ki, jól alakulnak a
dolgok. Jelenleg még mindig mindkét szemében 1-1 aktív daganatrész van,
amit lézerezett a doktornénink, és úgy néz ki, hogy az egyiknek
valószínűleg már csak 1, a másiknak 2 kezelésre lesz szüksége. 🙂 Persze
akkor is ugyanígy járnunk kell és ugyanígy el is altatják, csak akkor már
talán lézerre nem lesz szüksége. 🙂 Remélhetőleg daganat már nem lesz (bár
ebben sajnos csak mi reménykedünk, a betegség tulajdonsága miatt viszont
még erre nagyon kicsi az esély), de most nagyon örülünk, hogy 9 hete már
nincs új! 🙂
Sajnos nagyon kicsúsztunk az időből a késői műtétkezdés miatt, így
“fennragadtunk” Budapesten. 🙁 De sebaj, mert megkértem a doktornénit,
hogy hívja fel az onkológus doktornéninket, nem fogad-e egy nappal
előbb, így nem kellene szerdán újra utazni. Szerencsére fogad, így
annyira mégse bánjtuk, hogy nem tudunk hazamenni. Apa is Budapesten
tölti az éjszakát, mama otthon ellátja a többi gyerkőcöt szerencsére!
Hosszú és fárasztó nap van mögöttünk, de legalább ezen is túl vagyunk!
Egy újabb lépcsőfokot tettünk meg a gyógyulás felé vezető úton, amiben
egyre biztosabbak vagyunk, hogy jó úton megyünk és kitűnő segítőink
vannak!
Igen, anyagilag, lelkileg, mindenhogy megterhelő. Sok a veszekedés,
nagy a feszültség, de megyünk tovább, mert ez a történet nem rólunk
szól, hanem arról a kis emberről, aki mellettem szuszog édesen,
miközben ezeket a sorokat írom!