Mivel 4 egész hét szabadságot kaptunk az orvosainktól, igyekszünk tartalmasan kihasználni! Sajnos az idő nem túl kegyes hozzánk és ezt Zalán fél napos üvöltéssel igyekszik korrigálni. 🙂 Nem érti, hogy locsogó esőben miért nem lehet kinn lenni akár csak az ajtóban álldogálva egész nap. 🙂 Nesze neked, udvari játékok! 🙁 De bízunk benne, hogy jön már a jó idő, hiszen jövő hétre az okosok már kora nyári időt jósolnak. 🙂
Sajnos megint lóg a levegőben a hányós vírus. 🙁 Hétfő hajnalban Csenge hányt, ma pedig Jázminnak fájt a pocakja és hányingere is volt. Mindkettőt száműznünk kellett mamához, nehogy elkapja Zalán! 🙁 Annyira rossz, hogy pont mikor betegek, akkor nem lehetek velük, nem ápolhatom őket! 🙁 A szívem szakad meg értük! 🙁
Zalánnak lassan túlnyomással adom a Normaflore-t, mert sajnos nálunk (Pannonhalmán) a gyógyszertárban egyszerűen nem lehet Protexint kapni. Nem is értem miért, mikor jóval hatékonyabb, mint a Normaflore! Azért nagyon remélem, hogy Zalán nem kapja el a nővéreitől a vírust. 🙁 Nagyon nem lenne jó az ő állapotában! 🙁 Imádkozunk és bízunk!
Zalán igazi gézengúz lett. Igazi 2 lábon járó kis csínytevő! De nem bánjuk, mert egy tündér pofi! Tudja, hogy rosszat csinál, de akkor is vigyorog és csinálja. Mostanában a bátyja szemüvege a kedvence. Ahogy András közelebb megy hozzá, már le is veri a fejéről! 😀 Persze ha rászólunk, akkor egyből éktelen sírásba kezd, hogy érezzük, azért mégis csak ő a főnök! <3 Hát igen, nálunk most Zalán uralom van! <3
Mostanában nagyon jó az étvágya is! Régebben úgy kellett belediktálni egy kevés kis gyümölcsöt, most pedig hangosan sír, ha csak egy fél banánt kap és nem egy egészet! A bébiételeket már nem nagyon akarja megenni, inkább azt, amit mi eszünk. Ha levest akkor levest, ha rizst, akkor rizst. 😀 A darabos bébiételbe bele akar fulladni, de a rizst minden további nélkül kétpofira tömi. 😀 Kedvence a barna rizs! 😀 Szerencsére a zöldségekkel sem áll hadilábon, a kelkáposztát pl. nagyon szereti. De nagy kedvenc a babapiskóta is. Igaz, abból csak 1-1 szemet szokott kapni a cukortartalma miatt!
Mindeközben pedig igyekszünk nem is gondolni a betegségére és készülni az igazi nyárra! tervezzük a nyaralást, ami ha minden igaz, úgy néz ki össze is jön Balatonszemesen a mentő szakszervezeti nyaralóban. Már nagyon várjuk! Kíváncsi leszek mit fog szólni Zalán a nagy vízhez. 🙂 Igaz, be nem fogom vinni a Balatonba, nehogy valamit elkapjon, de mégis csak jó lesz kikapcsolódni egy kicsit. De ez még nagyon távol van, hiszen kb. július végén megyünk csak és addig még jó pár dolgot be kell szerezni Zalánnak, mint pl. kis kalap, naptej, fürdőnaci, stb… De akkor is nagyon várja már az egész család!
Apa pedig szegény csak dolgozik! Hol a mentőknél, hol itthon az állatokkal, mert bizony büszkén mondom, hogy a kezdeti 30 tyúk helyett már majdnem 300 kapirgál anyóséknál (és már van néhány pulykánk és kacsánk is). Ezért aztán újabb kifutót is kell nekik készíteni és bizony a hétvégére tervezzük az első darabok levágását is (állatvédők légyszi ne olvassátok!)! Szóval tényleg próbálunk előbbre lépni! Bízunk benne, hogy sikerül! De amiben a legjobban bízunk, hogy Zalán meggyógyul és mire 5-6 éves lesz, ez már csak egy rossz emlék lesz! Mert így kell lennie! Mert máshogy nem lehet! Ennek érdekében mindent meg is teszünk!

Mai nap véget ért a Gym City Budapest gyűjtése és izgatottan várjuk az eredményeket. 🙂 Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki a teremben vagy privátban de hozzájárul(t) a harcunkhoz! Messze még a cél (sajnos), de hiszünk benne, hogy menni fog!
Külön köszönjük annak a sok embernek a támogatását, aki nem ül fel a szóbeszédeknek! A lakásunk ajtaja továbbra is nyitva áll minden (egészséges) ember előtt. Igaz, azt még nem tudjuk meddig fogunk itt lakni, mert éppen ma, mikor mentem befizetni a lakást, akkor közölték velem, hogy jövő hónaptól emelkedni fog a lakásunk bérleti díja! Hm… Nem egyszerű az élet! 🙁 De egy jó barátom mondta anno mikor Zalán beteg lett, hogy náluk Németországban van egy olyasmi mondás, hogy az Ördög mindig oda sz…rik, ahol már amúgy is nagy a kupac (elnézést érte, nem én találtam ki).