2014.06.30.

2014.06.30.

Tegnap megérkeztünk már Budapestre, mert Zalán műtétje kora reggelre lett tervezve. Volt egy kis találkozónk egy tündéri családdal, majd korán lefeküdtünk, hiszen tudtuk, hogy korán kell kelni.
Apa és Zalán gyorsan el is aludtak, de nekem nem jött álom a szememre. Egyre csak az otthoniak jutottak eszembe és az, hogy Csenge este sírt értünk. 🙁 Amúgy is nehéz volt eljönni és otthon hagyni őket! Talán ennyire még sosem volt nehéz! Az ember azt hinné, hogy idővel könnyebb, aztán nem! Pont fordítva! Egyre nehezebb! 🙁
Végül éjfél körül mégis csak sikerült valahogy elaludnom, majd hajnali 2-kor felébredtem arra, hogy dörög, villámlik, locsog az eső. Akárhogy is próbáltam, nem tudtam már visszaaludni. Mivel Zalán hajnali 4-kor ehetett utoljára, akkor én is felkeltem. Legalább nagyobb helye lett az ágyban!
6-kor aztán ébresztettem apát és Zalánt, hiszen indulni kellett a kórházba. Fél 8-ra oda is értünk. Amíg én bejelentkeztem, apa már vitte is fel az osztályra Zalánt. Mire felértem, már mehettünk is az első szemcseppre, amit negyed óránként még 2 kör követett. Zalán szokás szerint minden alkalom után egyre jobban sírt. Többször is volt, hogy annyira, hogy már levegőt sem vett. 🙁
De végül is túlestünk rajta és 3/4 9-kor már be is került a műtőbe. Arra számítottunk, megint fél óra alatt végez, mint 3 hete, így kezdtem be pánikolni, mikor 3/4 óra elteltével még mindig nem volt kint. A dolgon nem segített az sem, hogy apa is egyre idegesebb volt és nagyon látszott rajta! 1 óra elteltével jött ki a doktor néni, de valahova nagyon sietett, így beszélni nem tudtunk vele. Nem sokára viszont jött vissza és nyugtatott, hogy minden ok, Zalán is jön nemsokára, csak még fel kell ébrednie. Gondoltam biztos a lórúgásnyi Dormicum tette be neki a kaput, amit a műtét előtt kapott. Ennyire még soha nem ütötte ki semmi. Annyira bekábult szegényem, hogy még a fejét is nekem kellett tartani, azt se bírta el. 🙁
Végül másfél óra múltán kaptuk vissza öt! Mint kiderült, újra gégegörcse volt. 🙁 Valószínűleg van egy hajlama rá a doktorbácsi szerint. 🙁 Nem aludt sokat a műtét után Zalán és eléggé nyűgös volt. Kicsit meg is rémültem mikor észre vettem, hogy a száján véres nyál folyik ki, de aztán rájöttem, minden bizonnyal felsérthették a kis torkát, mikor ledugták a tubust. 🙁 Elég nyűgös is volt, köhögött sokat ébredés után. Nagyon nehéz volt kivárni az 1 órát, mikor már ihatott. Igaz, csak kortyonként, nehogy baj legyen. Persze sírt is, mert ö többet szeretett volna egyből. 🙁 De apa mindig elterelte a figyelmét, így mégis csak eltelt az idő. Miután ehetett, már nem volt gond. Játszott is, kerek volt már a világ. 🙂
A mai éjszakát még itt töltjük Budapesten, biztonságos, elérhető távolságban a kórházhoz, de reggel egyből indulunk haza. 🙂 Nagyon hiányoznak a gyerekek!
Legközelebb 15-én kell jönnünk MRI-re és 21-én újra műtétre. 🙁


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

9 − nyolc =