A hősök pedig köztünk élnek! Ez a kép pontosan 40 perccel azután készült, hogy Zalánt kihozták a műtőből. Azt hiszem, velem együtt más sem viselné ennyire “könnyen”!

Nem telt jól az éjszakánk. Zalán belázasodott. Nem nagyon, “csak” 38 fokra, de mégis aggasztó volt a láz. Kapott kúpot, de igazából mire hatnia kellett volna, már le is ment a láza. Nem is kicsit, mert a 38 fokról egyből 36,3-ig ment le. Igazából nem tudjuk mitől, de ahhoz elég volt, hogy a frászt hozza ránk! Így aztán az egész éjszaka azzal telt, hogy figyeltem, egyáltalán vesz-e még levegőt. De nem volt gond szerencsére!
Reggel 7-kor ébredtünk fel és igyekeztünk gyorsan reggelizni, majd pakolni, hogy délre hazaérhessünk. Hát, nem sikerült! 🙁 Már kezdjük megszokni, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy mi szeretnénk. 🙁 Csak 2 órára értünk haza, de lényeg az, hogy végre itthon vagyunk.
Tegnap még a műtét után sikerült szert tennünk a Müllerben egy szuper olcsó nagy társasra a gyerekeknek (1200Ft volt, tehát tényleg nagyon olcsó). Nagyon örültek neki, hogy végre olyat kaptak, amivel mindenki tudott játszani egyszerre. Gyorsan ki is telepedtek a fűre kipróbálni, de szegény Csengét persze, hogy megcsípte egy fránya darázs! 🙁 Na csókolom, megjöttünk! 😀 Egyből fejest ugrottunk az itthoni teendőkbe. Gyors ecetes ruházás, Calcimusc és már futott is tovább. 🙂 Folytatódhatott a játék! <3
Annyira hiányoztak és olyan jó itthon lenni végre! még úgy is, hogy tudom, ettől a 2 nap “kieséstől” rengeteg munka elmaradt, amit holnap gyorsan pótolnom kell, hiszen apa csütörtökön már megy is dolgozni. Le kell szedni az uborkát, a zöldbabot, el is kell tenni, kelést is várunk a hétre a tojásokból, azoknak is elő kell készíteni a helyet… De nem baj! Az a lényeg, hogy Zalán túl van ezen a műtéten is és minden rendben van vele!
Páran kérdeztétek, mit mondott tegnap a doktor néni, mert az kimaradt a tegnapi beszámolóból!
Új daganata szerencsére nem volt Zalánnak. Még mindig van sajnos aktív daganata, mindkét szemében 1-1. A jobb szemében lévő legnagyobb daganata szépen hegesedik, jó 90%-a heges már, a bal szemében lévő, a látóidegfőhöz közeli daganata nehezen adja meg magát. De haladunk. Kérdeztem az esélyekről is a doktornőt, hiszen tavaly azt mondta, 1 év múlva térjünk vissza rá, de jóslásba még most sem akart bocsátkozni. Azt mondta jó úton haladunk, az biztató, hogy már hónapok óta nem volt új daganat, de majd 5 évesen beszéljünk erről. 🙁 Ez még nagyon messze van! 🙁
Nagyon jól jönne most egy energialöket, mert úgy érzem, apával mind a ketten eléggé le vagyunk eresztve. Ezen persze nem segít az sem, hogy anyagilag már a béka segge alatt kaparunk. Van közüzemi számlánk, ami már végrehajtás alatt van és a folyószámlánk is mínuszban van! 🙁 És itt állunk újra iskolakezdés előtt… 🙁
Legközelebb 15-én kell mennünk MRI-re, amikor is szintén előző nap fel kell mennünk Budapestre, mert nagyon korán a kórházban kell lennünk, illetve 21-e a következő tervezett műtétünk napja.
A végére egy kérés, ami leginkább a budapestiekhez szól:
Ha van megunt kisautód, kockád, képes könyved és nem tudod hova tenni, kérlek vidd be a Mária utcai szemklinikára, ahol a 2. emeleten van a gyerekosztály. Biztos, hogy nagyon fognak örülni neki, mert kevés és elég elhasznált játékaik vannak, a könyvek szakadtak. Persze Zalánt ez nem zavarja, ő feltalálja magát, de biztos lenne kis beteg, aki örülnek! Köszönjük szépen!